A cápák érzékelik a Föld mágneses erővonalait

Úgy tűnik, nem volt alaptalan az a régi sejtés, hogy a cápák belső iránytűvel rendelkeznek, amely útba igazítja őket hosszú vándorlásaik során. Közismert, hogy a tigriscápák, a kékcápák és a pörölycápák is több ezer kilométereket úsznak a nyílt tengereken egyenes vonalban, és még a geomágneses anomáliákról ismert területeken is jól eligazodnak.

A Hawaii Egyetem tengerbiológusai a fogságban élő cápáknál azt vizsgálták, hogy a mágneses mező változásai hogyan befolyásolják az ismert élelemlelő hely felkutatását. A hat hetes kísérletbe hat atlanti barnacápát (Carcharhinus plumbeus) és egy csipkés pörölycápát (Sphyrna lewini) vontak be.

A kutatók a cápákat megtanították arra, hogy ha mesterségesen mágneses mezőt generálnak körülöttük, a hét méter átmérőjű akváriumukban ússzanak az etetőhelyre. Az etetőhely egy másfél méterszer másfél méteres elkerített hely volt az akvárium alján.

A kísérlet során a kutatók véletlenszerűen aktiválták a mesterséges mágneses mezőt. Bekapcsolására a cápák azonnal reagáltak: megszakították az akváriumban való körkörös úszkálást, a mágneses erővonalaknak megfelelően elfordultak, és élelem reményében gyorsan az etetőhelyre úsztak.

A mágneses mező aktiválásának hatására minden egyes alkalommal megváltozott az állatok viselkedése, még azután is, hogy néhány esetben az etetőhelyen nem várta őket jól megérdemelt jutalmuk.

A galambokról tudjuk, hogy a felső csőrkávájukban mikrométeres nagyságrendű vas-oxid, pontosabban magnetit részecskék szolgálnak „iránytűként”.

A cápákban biztosan nincs magnetit, náluk az érzékelést a fej elektromos érzékszervei segíthetik. A további kutatások választ adhatnak arra a kérdésre is, hogy a cápák mennyire érzékenyek a mágneses mezőre illetve változásaira.

A kutatásról a brit Royal Society Interface című szaklapja számolt be.