A cápák érzékelik a Föld mágneses erővonalait
Kísérlet igazolta, amit tengerbiológusok már régóta sejtettek: a cápák azért tudnak több ezer kilométert nyílegyenesen megtenni, mert érzékelik a Föld mágneses mezejét.
Úgy tűnik, nem volt alaptalan az a régi sejtés, hogy a cápák belső iránytűvel rendelkeznek, amely útba igazítja őket hosszú vándorlásaik során. Közismert, hogy a tigriscápák, a kékcápák és a pörölycápák is több ezer kilométereket úsznak a nyílt tengereken egyenes vonalban, és még a geomágneses anomáliákról ismert területeken is jól eligazodnak.
A Hawaii Egyetem tengerbiológusai a fogságban élő cápáknál azt vizsgálták, hogy a mágneses mező változásai hogyan befolyásolják az ismert élelemlelő hely felkutatását. A hat hetes kísérletbe hat atlanti barnacápát (Carcharhinus plumbeus) és egy csipkés pörölycápát (Sphyrna lewini) vontak be.
A kutatók a cápákat megtanították arra, hogy ha mesterségesen mágneses mezőt generálnak körülöttük, a hét méter átmérőjű akváriumukban ússzanak az etetőhelyre. Az etetőhely egy másfél méterszer másfél méteres elkerített hely volt az akvárium alján.
A kísérlet során a kutatók véletlenszerűen aktiválták a mesterséges mágneses mezőt. Bekapcsolására a cápák azonnal reagáltak: megszakították az akváriumban való körkörös úszkálást, a mágneses erővonalaknak megfelelően elfordultak, és élelem reményében gyorsan az etetőhelyre úsztak.
A mágneses mező aktiválásának hatására minden egyes alkalommal megváltozott az állatok viselkedése, még azután is, hogy néhány esetben az etetőhelyen nem várta őket jól megérdemelt jutalmuk.
A galambokról tudjuk, hogy a felső csőrkávájukban mikrométeres nagyságrendű vas-oxid, pontosabban magnetit részecskék szolgálnak „iránytűként”.
A cápákban biztosan nincs magnetit, náluk az érzékelést a fej elektromos érzékszervei segíthetik. A további kutatások választ adhatnak arra a kérdésre is, hogy a cápák mennyire érzékenyek a mágneses mezőre illetve változásaira.
A kutatásról a brit Royal Society Interface című szaklapja számolt be.
Az éjjeli beporzóink is védelemre szorulnak
Az éjszakai beporzókat legalább úgy kellene védeni, mint a méheket (háziméheket), hisz az ökoszisztéma-szolgáltatásban az ő szerepük is jelentős.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
