A klímaváltozás által legveszélyeztetettebb fajok listája

A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) a koppenhágai klímacsúcson közzétette a klímaváltozás által legveszélyeztetettebb fajok listáját. Az első három helyezetten (sarki róka, kérges teknős és koala) kívül az éghajlatváltozás által leginkább veszélyeztetett 10 növény- és állatfaj között található még a beluga (fehér delfin), a bohóchal, a császárpingvin, a tegezfa (aloé), a gyűrűsfóka, a lazac, illetve az agancskorall.

„Ez a jelentés ébresztő a kormányok számára, hogy határozott vállalásokat tegyenek a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére” – nyilatkozta Wendy Foden, a beszámoló egyik szerzője. „Egyszerűen nincs több időnk az elnyúló politikai játszadozásokra. Komoly vállalásokra van szükségünk, méghozzá most” – tette hozzá.

A sarkvidékeken élő állatokat különösen a jég olvadása fenyegeti – figyelmeztet az IUCN-jelentés. A gyűrűsfókák például még északabbra szorulnak, mert csak ott találják meg a jégtáblákat, amelyek az utódok felneveléséhez kellenek. Az Antarktiszhoz kötődő császárpingvinek ugyanezzel a gonddal küszködnek a déli féltekén. A tenger jégtakarója ott is visszahúzódóban van, ez pedig megnehezíti a párzást és a kölykök felnevelését. A jég visszahúzódása miatt kevesebb a krill is, pedig a tengeri gerinctelen fontos szerepet játszik a tengeri táplálékláncban.

A zsugorodó hótakaró miatt az északi tundrákon élő sarkirókák egyre inkább kiszorulnak eredeti élőhelyükről. Populációik csökkenésével egyenes arányban szaporodnak el ezeken a területeken (is) a vörös rókák. (Fotó: Norbert Rosing)

Az arktiszi fehér delfint kétszeresen is veszély fenyegeti: egyfelől az emberek és a hajók benyomulása miatt kevesebb zsákmányt talál, másfelől a gáz- és olajszennyezések életterét is veszélyeztetik.

Más hüllőfajokhoz hasonlóan a kérges teknős fejlődését is befolyásolja a hőmérséklet. Az emelkedő középhőmérséklet hatására a tojásokból kikelő egyedek egyre nagyobb számban nőstények leszne. Ez a faj egyedszámát jelentős mértékben visszaveti. A tengeri teknősöket költőhelyük elvesztése is komolyan veszélyezteti. A legtöbb általakuk tojásrakásra és költésre használt homokos strandot már elfogalták a tuisták. A maradék területeket a tengerszint növekedésével együtt járó erőteljes abráziós (hullámverés okozta erózió) tevékenység eltűntetheti. (Fotó: Rick Silva)

A károk a trópusi vidékeken is tetten érhetők, az óceánok emelkedő hőmérséklete a korallok létét és színét fenyegeti. A korallokra a tengerek szén-dioxid általi „elsavanyodása” óriási veszélyt jelent, a legtöbb szakértő szerint már nincs esély a megmentésükre: a zátonyok el fognak tűnni.