A hódok a kétéltűek pótmamái?

Az Alberta Egyetem kutatói Kanada középső térségében 24 folyóban vizsgálták három kétéltű-faj: az amerikai erdeibéka (Rana sylvatica), az északi álsáskabéka (Pseudacris maculata) és a hegyi varangy (Bufo boreas) elterjedtségét. A folyók közül tizenötben éltek és munkálkodtak hódok, míg a többiben nem.

A kutatók három nyáron keresztül végeztek mintavételt a különböző vizekből, valamint felvételt készítettek az állatok párzási hangjairól. Ugyan számítottak arra, hogy a hódlakta vizekben több kétéltűt találnak, az eredmény még a kutatókat is meglepte.

Míg a hódvárakkal ellátott folyók környékén mintegy ötezer varangy és béka hangját tudták rögzíteni, a többi folyó mentén egyetlen egyet sem! A vízben elhelyezett csapdák segítségével végzett felmérés alapján 5, 7-szer több amerikai erdeibéka, 29-szer több hegyi varangy és 24-szer több északi álsáskabéka él a hódlakta vizekben, mint a többiben.

Ennek az az oka, hogy a hódok építette gátak apró tavakat hoznak létre a folyón belül. A víz nincs folyamatos mozgásban, a tavacska a meleg és a gazdag növényzet miatt oxigéndúsabb is, mint a gát nélkül áramló folyók. Ez igazán kedvező az ebihalak számára: fejlődésük itt sokkal inkább biztosított, mint a sebes vizekben. A kutatók szerint a hód ennek alapján a kétéltűek „pótmamájának” tekinthető.