A véltnél kétszer annyit repül a sarki csér
Egy új tanulmány szerint az egész állatvilág leghosszabb vándorútját megtevő sarki csér (Sterna paradisaea) körülbelül kétszer akkora távot repül, mint az eddig gondolták. A kutatók a Grönland és az Antarktisz között vándorló kolóniák útvonalát követték nyomon.
Új miniatűr adóvevők segítségével sikerült kimutatni, hogy a mindössze 113 gramm súlyú madarak minden évben meglehetősen cikcakkos útvonalon teszik meg a Grönland és az Antarktisz közötti távolságot. Ezzel a sarki csér által minden évben megtett út összhosszúsága mintegy 71 ezer kilométer, amivel több mint 6400 kilométert „ver rá” legnagyobb vetélytársára, a szürkecsőrű vészmadárra (Puffinus griseus), amely egyes kolóniáinak tagjai Új-Zéland és az Aleuti-szigetek között szelik át átlósan a Csendes-óceánt.
„Számos elképzelés született a madár vonulásával kapcsolatban, azonban most először sikerült kimutatnunk, hogy pontosan mit tesznek és merre mennek az állatok” – nyilatkozta Carsten Egevang, a Grönlandi Természeti Erőforrások Intézetének munkatársa, a sarki csér vándorlásával kapcsolatos legújabb adatokat bemutató, az Amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmány vezető szerzője.
Mivel a madarak általában kb. 30 évig élnek, a kutatók megbecsülték, hogy életük során a sarki csérek mintegy 2, 4 millió kilométert tesznek meg – ami nagyjából annyi mintha háromszor tennék meg az oda-vissza utat a Földtől a Holdig.
Mostanáig csupán nagyobb testű madarak nyomkövetésére volt lehetőség, ugyanis a jeladó szerkezetek túl nagyok és nehezek voltak ahhoz, hogy azokat kisebb madarakra is ráerősíthessék. A British Antarctic Survey azonban kifejlesztett egy egészen apró és könnyű jeladót, amelyet a kutatócsapat használni tudott a kísérlet során. A mindössze 1, 4 gramm súlyú jeladót egyszerűen szalaggal a madarak lábára kötözték.
Fotó: Ansgar Walk
Az adatok értékelésekor Egevang meglepőnek találta, hogy a sarki csérek őszi, dél felé tartó útjukat megszakítva gyakran egy hónapot is az Atlanti-óceán északi részén a nyílt tengeren töltöttek – feltehetőleg azért, hogy „feltankoljanak” (a madarak apró halakkal, rákokkal táplálkoznak), mielőtt nekivágnak, hogy átszeljék a trópusokat.
Az állatok tavasszal, Grönlandra való visszatérésükkor szintén cikcakkos útvonalat követnek. Ahelyett, hogy egyenesen hosszában átszelnék az Atlanti-óceánt, a madarak elindulnak az Antarktisztól, és Afrika illetve Dél-Amerika parti vizei között ugrálva haladnak észak felé.
Elsőre talán furcsának tűnik, azonban van rá magyarázat.
„Ez több ezer kilométeres kerülőút” – mondta el Egevang, hozzátéve, hogy ha kicsit megvizsgáljuka pontos nyomvonalat, megvan az értelme.
Fotó: Claudius Tesch
Úgy tűnik, a madarak a troposzférikus – az alsó légköri – szelek nyomában haladnak, útvonaluk megegyezik a „nagy földi légkörzés” mintázatával. „A sarki csérek a szelek szárnyán haladva energiát spórolnak meg, és elkerülik a szél ellenében való haladást” – foglalta össze a kutató.
Tekintet nélkül az útirányra, valójában senki nem tudja, hogy a sarki csér alapvetően miért vállalkozik ilyen hosszú útra a két poláris terület között. „A hasukat követik” – jelentette ki Egevang, utalva arra, hogy a két sarkvidéki terület vizei időszakosan táplálékban rendkívül gazdagok.
Forrás: Mason Inman/National Geographic
Stresszevő gyíkok
Ki ne ismerné azt az érzést, amikor stresszes helyzetben megnyugtató elrágcsálni egy marék mogyorót, vagy egy szelet csokit? Egyes gyíkok ugyanígy reagálnak a stresszre.
Vulkánoktól is függ a gyöngybagoly színe
A gyöngybagoly világszerte elterjedt madár, amelynek számtalan alfaja van, ám jól ismert, hogy vannak világos és sötét tollazatú változatai.
Információs füzet a beporzóbarát városokról
Az Ökológiai Kutatóközpont új kiadványa azoknak készült, akik szeretnék élhetőbbé tenni településüket, saját maguk környezetét, és persze mindazoknak, akik szeretnék megérteni, miért is fontosak ezek a rovarbarát területek.
Villámok és liánok
A trópusi erdőkben egyre gyakoribbá válnak mind a villámcsapások, mind a liánok, s ez utóbbiak ráadásul a villámok károkozását is fokozzák.
Hogyan élték túl a jégkorszakot az antarktiszi ízeltlábúak?
Az állatok ugyan a jeges kontinensen élnek, ám nem a jéggel állandóan fedett területein.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
