A cetek és a vízilovak közeli rokonok
Az ókori görögök a vízilovakat – ahogy a nevük is mutatja – a lovakhoz hasonlították, később a disznót tartották közeli rokonának, most viszont kiderült, hogy a vízilovak a cetek „unokatestvérei”.
A biológusok közel kétszáz éve vitatkoznak a vízilovak rokonságán, de a kutatók mindmáig egészen rossz irányban keresték ezeknek a hatalmas emlősöknek a közeli „hozzátartozóit”.
Közös ős
Egy 50–60 millió évvel ezelőtt élt, vizet kedvelő emlős állat lehetett az a hiányzó láncszem, amely a jelenkori cetek (bálnákat, delfineket és társaikat) és a mai vízilovakat összekapcsolja. A közös ős kutatása régóta foglalkoztatja a kutatókat, amihez francia és amerikai genetikusok bizonyítékot is szolgáltattak.
Jean-Renaud Boisserie, Michel Brunet és Fabrice Lehoreau a Proceedings of the National Academy of Sciences című szaklapban jelentették meg tanulmányukat, amelyben több állat eredetét is megpróbálták tisztázni. Véleményük szerint egy félig vízi életmódhoz szokott közös ősből ágazott ketté a mai cetek rendje és az úgynevezett Anthracotheria ősállatrend. (Ez utóbbiba tartoznak a vízilovak.)
A cetek az emlősök osztályának egyik rendjét alkotják. Eredetileg szárazföldi emlősök voltak, de aztán elhagyták a partokat. Elvesztették a lábukat és teljesen vízi életmódra rendezkedtek be.
A disznószerű Anthracotheria rend tagjai 40 millió évvel ezelőtt élték legszebb napjaikat: többféle állat is tartozott ebbe a csoportba, ám a többség 2, 5 millió évvel ezelőtt kihalt. Egyedül a mai vízilovak maradtak meg hírmondónak közülük.
A francia-amerikai tanulmány a cetek az emlősök egyik rendjébe, a párosujjúak (Artiodactyla) közé helyezi el. Ebbe a csoportba tartozik a szarvasmarha, a disznó, az antilop, a teve és a zsiráf is. A hasonlóság persze az óriásbálna és a zsiráf között első pillantásra nem szembeötlő, de a genetikai vizsgálatok ezt bizonyítják.
Tévedtek a görögök
Korábban a tudósok úgy vélték, hogy a párosujjúakon belül a vízilovak a disznókhoz hasonlítanak, minthogy a fogaik bizonyos rokonságot mutatnak egymással. Még régebben a vízilovakat a görögök a lovakhoz hasonlították. A hippopotamus összetételben a ló elnevezést („hippos”) és a folyót („potamos”) is megtalálhatjuk, vagyis folyami lónak hívták az antikvitásban ezt az állatot, amelyet a Nílus mentén ismerhettek meg a görögök.
A kutatás szerint azonban a vízilovak legközelebbi rokonai nem a lovak, nem is a disznók, hanem a cetek! Vagyis a bálnák és a delfinek több közös genetikai tulajdonságot mutatnak a vízilovakkal, mint a szárazföldi emlősök.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
