Pusztulnak a baglyok a tartósan mély hó miatt
A mély hó és a tartós hideg valósággal megtizedelheti a hazai bagolyállományt. A madarak ilyenkor nem találnak elegendő zsákmányt, s a hidegben legyöngülnek, és védtelenekké válnak.
Itthon telelő madaraink, különösen a nagyobb testű ragadozók kellően „fagyállóak” ahhoz, hogy akár a mínusz 20 Celsius-fokos hideget is gond nélkül kibírják, amennyiben elegendő mennyiségű táplálékot találnak. Ha a hóborítottság nem állandó, vagy a hótakaró nem haladja meg a néhány centiméteres vastagságot, a madarak sikeresen elfogják az ilyenkor is aktív, a talajon keresgélő, a hófoltok között szaladgáló egereket és pockokat.
Ha azonban tartós és vastag hó borul a tájra, a rágcsálók a hó alatti járatokban közlekednek, és hosszú időre eltűnnek a madarak szeme elől. Ilyenkor a baglyoknak gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy elkapják zsákmányállataikat.
Lefagyó lábak
A nappali ragadozók ilyenkor madarakra vadásznak, az éjjeli baglyok azonban a 20–60 centis hóban elveszítik táplálékforrásukat. Tartós hidegben a táplálékhiány még végzetesebb: mínusz 10 fok alatti hidegben egy jó kondícióban lévő bagoly két-három napot még átvészel élelem nélkül, de ezután már nem tudja testét melegen tartani.
A folyamat ugyanaz, mint az embernél. A szervezet a végtagokból az agy, a szív és más, létfontosságú szervekbe koncentrálja a vért, s a baglyoknak is elsőként a lábuk kezd el megfagyni, annak ellenére, hogy e ragadozók lábát toll fedi, ami egyrészt meleget biztosít, másrészt megóvja őket a zsákmányállatok harapásaitól – mondta el Orbán Zoltán, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója.
Az elfagyott lábú madaraknak sokszor még az orvosi ellátás ellenére sincs esélyük a túlélésre, mert elhaló lábaik alkalmatlanná válnak a zsákmány megragadására.
A járhatatlan terepen a madarászok is nehezen találnak rá a sérült állatokra, ráadásul a földön vergődő, magatehetetlen madarak könnyű prédát jelentenek a portyázó ragadozók számára is.
A legrosszabb esetben a baglyok lába megfeketedik, és szó szerint leszárad, amputálódik. Még szerencsésnek mondható az a madár, amelyikkel ilyenkor a vérmérgezés végez, mint ha lassú éhhalál vinné el. „Becslések szerint a mély hóval és sokáig tartó, kemény mínuszokkal járó tél a csak éjszaka vadászó hazai gyöngybagolyállomány 75 százalékát is elviheti. Annak ellenére, hogy ez a faj szinte kizárólag lakott területen, vagyis a vadonnál sokkal kedvezőbb körülmények között él” – emelte ki a szakember.
Segíthetünk
A kisebb mértékben urbanizálódott, kevésbé jól nyomon követhető fajok is hasonló veszteségeket szenvedhetnek, erről azonban még kevés az információnk. Ha minden tél ennyire zord lenne, a hazai bagolyfajok többsége rövid időn belül kipusztulna. Szerencsére azonban legutóbb az 1980-as évek második felében volt rá példa, hogy tucatszám kerültek kézre a fagyástól megfeketedett lábú gyöngybaglyok.
A magyarországon költő baglyok közül egyedül a füleskuvik vonuló faj, a többi hazánkban tölti a telet. Ők a már említett gyöngybaglyon kívül a macskabagoly, az uráli bagoly, az erdei és a réti fülesbagoly, a kuvik és az uhu. Bármilyen meglepő, egérvárak létesítésével bárki segíthet a madarakon, magyarán létezik „bagolyetető”.
Forrás: Figyelőnet
Kapcsolódó cikk:
Mit keres egy uhu a főváros kellős közepén?
Gyönyörű kolostorrom rejtőzik ebben a hazai erdőben
Még meglepőbb, amikor egy ilyen szakaszon találjuk meg azt az erdei atmoszférát és csendet, amit a hosszabb utaktól remél az ember. És folyamatosan állatokat látunk, nem csak őzet, de a hiúz életjeleit is. Tartsatok velünk a relatív kis kiterjedésű Szalonnai-hegységet bemutató epizódban, ahol az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa is elmeséli a martonyi kolostor- és templomrom megmentésének történetét. Kicsit lézerszkennelünk, kicsit drónozunk is, a videóból kiderül, miért.
Vadászpilótákat megszégyenítő gyorsulást él át ez a pók
Az alig pár milliméteres ausztrál pávapókok eddig pazar színeikről és látványos udvarlási rítusukról voltak híresek, kiderült, hogy az ugrásukban is rekorderek.
A villámcsapás akár hasznos is lehet egy fának
Egyes nagy termetű trópusi fák számára a villámcsapás nem végzetes, hanem életadó.
Az Adélie-pingvinek évezredes múltját vizsgálták
A kutatás során mind a pingvinek egykori jelenlétének, mind pedig étrendjének nyomait feltárták.
Lepkegyűjteményekben követhető egy betegség terjedése
A múzeumi állatgyűjtemények, bár sokakban ellenérzéseket kelt a meglétük, rengeteg hasznos tudományos kutatást szolgálnak anélkül, hogy újabb példányokat kellene elpusztítani.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
