Élet a köbön

Írta: Edward O. Wilson
Fényképezte: David Liittschwager

Talajszint, lombkorona, folyók mélye, tengerek aljzata; bármely élőhelyen vizsgálódjunk is, elsőként a megtermettebb állatok: a halak, a madarak, az emlősök ötlenek szemünkbe. Csak ezután figyelünk föl az apróbb élőlényekre – noha ők összehasonlíthatatlanul többen vannak. Rovarmilliók futkároznak az avarban, zúgnak-döngnek a virágok között, tömérdek nevenincs lény, mindenféle féreg iramlik-tekergőzik fedezéket keresve a lábunk alatt, ha ültetéshez készülődve megforgatjuk a kert talaját.

Dühös hangyák rajzanak elő, amikor ásónkkal véletlenül feltépjük a boly tetejét, földöntúlinak tetsző bogárcsimaszok kandikálnak ki a megsárgult gyökerek közül. A kifordított kövek alól még több parány bukkan elő: pókok serege futkároz a gombafonalak sűrű szövedékében, imitt-amott ismeretlennek tetsző lényekre, halottsápadt árnylakókra vetül a fényözön.

Pöttöm bogarak keresnek fedezéket a váratlanul rájuk törő világosságban, ijedt gömbászkák zsugorodnak apró labdaccsá, sokszelvényű száz- meg ezerlábúak nyomakodnak villámgyorsan a kínálkozó résekbe, giliszta hagyta járatokba.

Ugyan már, legyintenek most sokan, emberlétünk szempontjából mit sem számít ez a borzongató birodalom és sok milliárd furcsa lakója. Óriási tévedés! A trilliónyi parány – a talajszemcsék között nyüzsgő baktériumokkal és egyéb, jószerével láthatatlan mikroorganizmusokkal egyetemben – a bolygónkon viruló élet legfőbb letéteményese. A közeg, amelyet a talajlakók benépesítenek, nem csupán sár és kő-kavics elegye: a földfelszínen mindenütt végtelenül sok formában tobzódik az élet az élettelen rögök között.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. februári lapszámában.