Auguszta, Bertold2024. március 29., péntek
Természet

Harcos méhek

2010.03.18.Admin
National Geographic Magyarország

Már évmilliókkal az ember megjelenése előtt itt magasodtam a dzsungel fölött. Azután az emberek nevet adtak nekem; elneveztek Sigiriyának, azaz Oroszlán-sziklának. Az idők során sok mindent láttam: gyilkosságot, bosszút és újjászületést. Nyugalmamat egy hatalmas és vad sereg vigyázza, amelynek katonái mindhalálig küzdenek azért, hogy megvédjenek engem. Ők az én harcosaim. ”

A szikla és lakói
Az emberek évezredeken át menedéknek használtak. Békében és harmóniában éltünk egymás mellett. 1500 évvel ezelőtt azonban minden megváltozott. Élt egyszer egy herceg, Kaszjapa, aki annyira vágyott a hatalomra, hogy még saját apját, a királyt is képes volt megölni érte. Elevenen eltemettette, majd seregével idevonult hozzám. Így akart elmenekülni bosszúszomjas testvére elől. Kaszjapa egész életét félelemben élte le, és azt hitte, hogy én majd megvédem. És én meg is védtem – egy darabig.

Valamikor magányosan álló, egyszerű szikla voltam. Ám a király kedvelte a földi örömöket. Kerteket, szökőkutakat, palotákat és medencéket építtetett körém. Egy király pedig sohasem jár egyedül. Vele jöttek a katonái, szolgái és több száz ágyas, akik minden igényét kielégítették. Nekem hiányzott a nyugalom. Persze azért érdekes idők voltak ezek.

Sokaknak nyújtottam már menedéket. A király érkezte előtt barlangjaimban kolostorok voltak, ahol buddhista szerzetesek találtak megnyugvást és menedéket. Kaszjapa azonban mindennek véget vetett. Ő festtette rám a freskókat. Mára már olyan régiek, hogy eggyé váltak velem. Amikor rájuk nézek, ő jut eszembe. 18 évig uralkodott, és az építőmunkásai ez idő alatt nem tétlenkedtek.

A király és a katonák már rég meghaltak. Egy sereg azonban még mindig itt él a sziklavárban. Több ezer harcos. Őrt állnak. Védik a sziklát. Egyszerű dolgozók, amíg veszély nem fenyegeti őket. Ám akkor elszabadul a pokol. Tömegben támadnak, halálos pontossággal. Megsebesítenek és megbénítanak mindent, ami az útjukba esik. Ők az ázsiai óriásméhek (Apis dorsata). Ez a legagresszívebb és legveszélyesebb Dél-Ázsiában élő méhfaj. Az óriásméhek kétszer akkorák, mint az európai mézelő méh, a fullánkjuk pedig háromszor olyan hosszú.

A Sigiriya, vagyis az Oroszlán-szikla néven ismert sziklatömb Srí Lankán található, a fővárostól, Colombótól 160 kilométerre északkeletre. Sigiriyát az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Egyike a világ legnagyszerűbb régészeti csodáinak, amelyet évente több százezer ember keres fel. A látogatóknak az idő vasfoga által elkoptatott lépcsőkön kell felmászniuk a csúcsra, és közben csak pár méterre haladnak el a dühös kis harcosoktól.

Ember és méh
2004. május 1-én egy gyerek követ dobott az egyik fészekre, és ez megvadította a rovarokat. A méhek több órán keresztül támadtak mindenre, ami mozgott. Több mint 200 megrémült turistát szurkáltak össze, akik közül néhányan nagyon súlyos állapotba kerültek. Több mint 100 embert vittek kórházba, köztük 20 nőt, és több mint 55 gyereket, akik iskolai kirándulásra jöttek ide. A 2004-es támadás nem az első volt, de nem is az utolsó.

A méhek és az ember nemzedékeken keresztül teljes harmóniában éltek egymás mellett Srí Lanka kis vidéki városaiban.

Dr. Punchihewa hosszú éveken keresztül tanulmányozta ezeket a rovarokat, és felismerte, mekkora értéket jelentenek az ország számára. Jelenleg azon dolgozik, hogy a vándorlási útvonalaikat feltérképezze. Tudja, mikor lehet őket megközelíteni, és mikor kell inkább tisztes távolban maradni tőlük.

A kolónia élete
Az ázsiai óriásméhek nem zárt kaptárakban, hanem nyitott fészkekben élnek. Éppen ezért sokkal sebezhetőbbek, ami agresszívebbé teszi őket. Dr. Punchihewa szemében Sigiriya és a méhek elválaszthatatlanok egymástól, ugyanúgy hozzátartoznak a sziklához, mint a freskók. A tudósok szerint ezek a képek egy hajdani hatalmas sziklafestmény töredékei. Talán több mint 500 festmény ékesítette valamikor ezeket a falakat. Több mint 1000 évvel azelőtt készültek, hogy Michelangelo megfestette a Sixtusi-kápolna freskóit.

Az óriásméhek ritkás lombozatú fák koronájába vagy sziklahasadékokba rakják a fészküket. Olyan helyre, ahonnan látják a napot. A fény iránytűként szolgál nekik az élelemszerzéshez. A nyitott fészkek fontosak a méhek kommunikációja szempontjából.

Minden egyes méh végrehajtja a maga feladatát annak érdekében, hogy segítse az egész közösség fennmaradását. Az élelemgyűjtés csak egy a fontos napi teendőik közül. A méhek általában reggel és délben indulnak élelemért. Testüket szőr borítja, amelyre rátapad a virágpor. Nyelvükkel felnyalogatják a nektárt, majd torkuk pumpáló mozgásával a gyomrukba juttatják. Nagy sebességgel repülnek vissza a fészekhez. Attól a pillanattól kezdve, hogy a méhek visszaérkeztek, sok a tennivalójuk. Összeérintik csápjaikat. A nektárt, amit összegyűjtöttek, visszaöklendezik, és megetetik a többi méhet. Azután átalakítják mézzé, és lerakják a lép több ezer sejtjének egyikébe. Más méhek parazitákat keresnek a szomszédaikon. Teszik mindezt azért, hogy a kolónia egészséges maradjon. Minden méh végrehajtja a maga feladatát a közösség boldogulása érdekében.

Az emberek évszázadokon át füstöt használtak arra, hogy a méhek közelébe férkőzhessenek. Dr. Punchihewa is füstölőt alkalmaz, hogy feltárhassa a lépet, és közelebbről megvizsgálhassa a kolóniát. A méhek megzavarodnak a füsttől. Mivel félnek a fenyegető tűztől, teletömik a hasukat mézzel. A fészek alján lévő fiatal sejtek puhák és világos színűek. A sötétebb, erősebb, öregebb sejtek feljebb, a fészek felszínéhez közelebb találhatók. Itt tárolják a méhek a lárváikat.

A fészek megfigyelésével Dr. Punhihewa folyamatosan figyelheti, hogy a kolónia egészséges-e. Minél több a mézraktá érs minél több a lárva, annál egészségesebb a kolónia.

A királynő sosem jön ki a fészek felszínére. Bent járkál fel és alá, hogy végrehajtsa egyetlen feladatát: petéket rakjon, amelyekből majd új nemzedékek kelnek ki. A viaszos fészek a királynő óriási keltetőgépe az ivadékai számára.

A Channel ajánlata
Egy ősi Sri Lanka-i erődben több ezer méh éli mindennapjait; nagy tisztelet övezi őket, hiszen a néphit szerint egy valaha élt király katonáinak reinkarnációi ők. A legenda számtalan történetet, mítoszt és hagyományt egyesít magában: Sri Lanka és a Sigiriya-sziklaerőd építészeti örökségét, a mézelő méhek életciklusát, Kaszjapa király történetét és a buddhisták hiedelmeit születésről, életről, halálról, újraszületésről.

A National Geographic filmje március 20-án (szombaton) 9 órakor tekinthető meg.

Táncoló nimfák
Dr. Punhihewa emlékszik a veddákra, Srí Lanka őslakóira. Kaszjapa uralkodása idején éltek, de még ma is itt vannak. Ők gyűjtötték a királyok számára a mézet a fák üregeiben. És bár közben a világ sokat változott, a veddák alig. A közösség férfitagjai összeálltak vadászni, és a zsákmányt egyenlően osztották szét. A mézet nagy mennyiségben fogyasztják frissen, viaszostul, mindenestül. A méhlárvák a fészek belsejében különösen táplálóak. Mivel a méz a királyok eledele volt, a veddák keményen dolgoztak, hogy Kaszjapa elégedett legyen.

A király majd 20 évig élt itt luxusban. Szerette a vizet, ezért szökőkutakat és medencéket építtetett mindenhol a palota területén. A közelben valaki ásott egy tavat. Az esős évszakban a tó mindig megtelt vízzel, és a víz lefolyt a vízikertekbe. Szakemberek szerint a kerteket a maga nemében páratlan földalatti csőrendszer kötötte össze.

Szinte hihetetlen, de a szökőkutak még ma is működnek novembertől januárig, az esős hónapokban. Sigiriya nem csak a király játszótere volt, de építésénél e régi kor mérnökei is kiélhették fantáziájukat. Hogy fölkapaszkodhasson a függőlegesen kiemelkedő sziklára, a király 1000 lépcsőt építtetett, ahová még ma sem nem könnyű felmászni. Félúton felfelé építettek egy tükörfalat. Az egyik falra fedetlen keblű, táncoló nimfákat festettek. A másikat pedig addig csiszolták (újra és újra), míg a sima felület vissza nem tükrözte a freskókat. Így amikor a király erre sétált, nők vették körül. A legenda szerint a táncok az i. e. 5. századból származnak. A szertartást azért találtak ki, hogy megtörjék a királyt sújtó rontást. Táncolni azonban nem csak az emberek szoktak, hanem a méhek is.

Táncoló méhek
A méhek kétféle kommunikációs rendszert alkalmaznak: az egyik fizikai, a másik kémiai. A fizikai kommunikáció táncok sorozataiból áll. A táncokkal a méhek az új táplálékforrás helyéről informálják a fészekbeli társaikat. A kommunikációs rendszerük lehetővé teszi, hogy ha egy méh új táplálékforrást talál, perceken belül a kolónia több száz dolgozóját tudja mozgósítani. Egy méh, amikor új nektárforrást fedez fel, visszasiet a léphez. Fejjel bökdösi a többieket, mire a társai rögtön izgatottak lesznek. Azután az ennivalót felajánlja egy másik méhnek. Ekkor a fészekben lakó társai mind őt figyelik.

A méhek repertoárján háromféle tánc van. A körtánc azt jelenti, hogy táplálékforrás a fészektől legfeljebb 3 méterre van, a sarló formájú tánc, hogy a távolság 3–5 méter,
míg ha a méh a potrohát csóválja, akkor 5 méternél messzebbre kell majd repülni. A táplálékforrásnak azonban az irányát is meg kell mutatni. A táncoló méh iránya annyira tér el a függőlegestől, amilyen szöget bezár a táplálékforrás a naphoz viszonyítva. Amikor a kolónia többi tagja is ismeri a távolságot és az irányt, kezdődhet a lakoma.

Ha veszélyt éreznek…
Ám még Dr. Punchihewát, a több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutatót is meglephetik ezek az agresszív méhek. Éppen egy 30 méter magas fa felé tart, amikor egy éhes gyíknak hasonló ötlete támad. A fészek szélén őrt álló méhek izgatottak lesznek, és sziszegéssel figyelmeztetik a gyíkot, hogy ne jöjjön közelebb. Az egész kolónia részt vesz a sziszegésben. Ezt a hangot testük ritmikus mozgatásával keltik, amely azután hullámként terjed a kolóniában. Ha a gyík nem fúj visszavonulót, nemcsak ő, hanem a fa tövében álló Dr. Punchihewa is kénytelen lesz megküzdeni a feldühödött méhekkel.

A méhek rendszerint nyugodtak, és nem támadnak, még akkor sem, ha egy ember közel merészkedik a fészkükhöz. A méhek nem szoktak rászállni az emberre: erre nincs semmi okuk, kivéve, ha van rajtunk valami ennivaló vagy édes dolog, mert arra rárepülnek, és jól belakmároznak belőle. Ám abban a pillanatban, amint valaki agyoncsap egy méhet, az egy kémiai jelet, ún. feromont bocsát ki a fészek felé. Elég egyetlen méh, amely riadójelet küld a fészek felé, máris azonnali reakciót vált ki a kolóniában.

A Dél-Ázsiában honos 3 mézelő méhfaj közül az Apis dorsata a leginkább agresszív és a legveszedelmesebb. A dolgozók háromnegyede részt vesz a fészek védelmében. A méhek saját magukat is feláldozzák királynő életben maradása érdekében. Előfordul, hogy több ezer dolgozót áldoznak fel azért, hogy megmentsék az egyetlen királynőt.

Ha a méheket támadás éri, vékony szőnyegszerű alakzatot vesznek fel. Összekapaszkodnak, és védőtakarót alakítanak ki, amely a legvastagabb részen 8 méh vastagságú, a végén pedig már csak 1 méteres. Ily módon a kolónia sokkal vékonyabb lesz, de jóval nagyobbnak látszik.

Ma is védik a sziklát
Srí Lankán mélyen hisznek az emberek a reinkarnációban. A tomboló méhekről a helyiek úgy vélik, hogy Kaszjapa király méh alakban testet öltött katonái, akik még ma is védik a palotát.

Amikor Sigiriyában a méhek megvadulnak, a hatóságok közbelépnek a turisták védelmében. Lezárják a helyszínt, időt adva a méheknek, hogy lecsillapodjanak. A 2004 májusában történt támadás után Sigirya négy napig zárva volt.

A poya, azaz a szent telihold napja Srí Lankán minden hónapban ünnep. A hívők tiszteletadásának ünnepe. Teliholdkor ezrével jönnek ide az emberek. Nem könnyű feladat megmászni az 1000 lépcsőt, és feljutni e hatalmas sziklatömb tetejére. Ha az ember meg tud birkózni a hőséggel, amely júniusban meghaladhatja a 30 fokot is, és megküzdött a viharos széllel, még mindig ott van egy ösvény fel a csúcsra, egy pedig lefelé. A legtöbb látogatónak eszébe sem jut a méhsereg, amelyik az Oroszlán-sziklánál áll lesben. Azokon a napokon, amikor rengeteg a látogató, a méhek nagyon izgatottak lesznek a zajtól és tömeg keltette rezgéstől.

Az egyes fészkekben akár százezer harcos is élhet. És a sziklapárkányon több mint egy tucat fészek van. Sigiriya egymillió katona otthona, akik bármely áron megvédik otthonukat.

Ha az ázsiai óriásméhet felbosszantják, nem ismer kegyelmet. Folyamatosan, hullámokban támadja a tömeget addig, amíg a támadást kiváltó veszélyhelyzet meg nem szűnik. A méhek mindig lefelé támadnak, több száz méteren keresztül.

Emberi reakciók
Az emberek többségénél a méhek méreganyaga csak enyhe allergiás reakciót vált ki. Vannak azonban olyanok, akik a méhcsípéstől anafilaxiás sokkot kapnak, ez pedig életveszélyes lehet. A torok bedagad, és elzárja a levegő útját, a szív pedig megállhat. A méh fullánkja a potroha végén van, ami annyira beleakad az áldozat bőrébe, hogy amikor a méh menekülne, belső szervei a fullánkkal együtt kiszakadnak. A méreg pedig még 45–60 másodpercig folyik a méregtömlőből az áldozatba.

A veddák, Srí Lanka hagyományos mézgyűjtői, több ezer éven át gyűjtötték a mézet. Van pár jó trükk a tarsolyukban. A nagyon agresszív óriásméhek fészkeiből csak koromsötét éjszakákon szedik ki a mézet. Ha nincs fény, a kolónia nem tud se tájékozódni, se támadni. Van egy okkerlevél-készítményük is, amelyet a kevésbé agresszív mézelő méhek csípéseinek enyhítésére használnak. Az okkerleveleket porrá törik, elkeverik sós vízzel, és ezzel a masszával kenik be a csípés helyét.

Bár Sigiriyában még soha sem volt halálos áldozata a méhek támadásainak, az ismétlődő támadásokra válaszul a kormány megpróbálta megsemmisíteni őket. Először mérges gázzal próbálkoztak. Nem telt el azonban egy év, és a méhek ugyanott voltak, mint azelőtt. Pedig még nejlonhálóval is megpróbálták befedni a fészkeket, de az sem segített.

Mindig visszatérnek
Srí Lanka éghajlatát a délnyugati és az északkeleti monszunszelek határozzák meg. Vannak olyan részei, ahol több mint 5000 milliméter eső esik évente. Máshol lényegesen kevesebb. A csapadék eloszlása az óriásméhek vándorlását is irányítja. Ha jön az esős évszak, új nektárforrások felé veszik útjukat. Októberben megérkeznek a monszunesők, és a harcos méhek elmennek Sigiriyából. Minden kolóniának jellegzetes szaga van, és a méhek az illatanyag segítségével követik egymást. Ezt az utat életükben csak egyszer teszik meg. Csak a királynő él annyi ideig, hogy több vándorutat is megtegyen. A kolónia akár tagjainak 50 százalékát is elveszítheti, mielőtt elérné az új fészkelőhelyet, amely 160 kilométer távolságra is lehet. Ezért olyan meglepő, hogy a méhek következő nemzedéke visszatalál az Oroszlán-sziklához.

Kaszjapa király 18 évig élt bőségben és gazdagságban, feleségei, ágyasai és katonái között. Ám semmi sem tart örökké: végül a testvére megtalálta. Bosszúszomj fűtötte apjuk meggyilkolása miatt. Kaszjapa tudott érkezéséről, és kivonult elé a seregével, hogy csatában mérjék össze erejüket. Ám a sors ellene fordult. Kaszjapa és elefántja ingoványos talajra tévedt, ezért a király visszafordult. A hadserege azt hitte, meghátrált, és ők is visszavonultak. A király hirtelen egyedül maradt. Tudta, hogy a testvére nem fog megkegyelmezni neki. Hogy mentse becsületét, átvágta a saját torkát.

A buddhista szerzetesek már jóval az előtt itt éltek, hogy Kaszjapa idejött volna, és a halála után visszatértek.Aztán a szerzetesek ideje is lejárt.

„És akkor benőtt engem a hatalmas dzsungel. Több, mint 500 éven át teljesen egyedül voltam.”

A szerzetesek, királyok és a turisták jönnek-mennek, a méhek azonban mindig itt voltak, és itt is maradnak. Minden évben több százezren térnek vissza. Mindig pontosan ugyanarra a helyre, az Oroszlán-szikla oldalába.

Újabb terület nyerte el az UNESCO Globális Geopark címet

Újabb terület nyerte el az UNESCO Globális Geopark címet

Több éves szakmai munkának az eredményeként a Bükk-vidék Geopark csütörtökön hivatalosan is tagjává vált a geoparkok 213 tagot számláló, 48 országot érintő nemzetközi hálózatának, elismerve a Bükk-vidék páratlan geodiverzitását.

Rakoncátlan makákók Thaiföldön

Rakoncátlan makákók Thaiföldön

A thaiföldi Lop Buri tartományban külön rendőri egységet állítottak fel a rosszul viselkedő makákók ellen - tette közzé a hírt az MTI.

Csak ön után!

Csak ön után!

Gesztusokkal kommunikál a mi széncinegénk távol-keleti rokona, a japán széncinege.

A tavaszi meleg idővel a kullancsok is megjelennek

A tavaszi meleg idővel a kullancsok is megjelennek

A korábban beköszöntött tavasz miatt idén a szokásosnál is hamarabb lehet számítani az őshonos, valamint az újonnan megjelent Hyalomma kullancsok felbukkanására Magyarországon - tette közzé a HUN-REN Ökológiai Központ közleményét az MTI.

Egyre korábban érkezik a kiscicaszezon

Egyre korábban érkezik a kiscicaszezon

Az állatmentők tapasztalatai alapján egyre korábban kezdenek születni a kiscicák, és egyre hosszabb időn át tart a szezon.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket