Cseppet sem értékeljük vizeinket?

A múltbeli és jelenlegi emberi tevékenységek jelentős része károsítja a folyók, patakok, tavak, felszín alatti vizek élővilágát, vízminőségét vagy a rendelkezésre álló víz mennyiségét. Természetvédelmi, környezetvédelmi szempontból káros emberi bevatkozásnak számít a vizes élőhelyek (árterek, lápok, mocsarak, stb.) lecsapolása is, amit elsősorban azért tettek, hogy intenzív mezőgazdálkodást folytathassanak a földtulajdonosok a területeiken.

Ma már látható, hogy a természet rendjét nem lehet megváltoztatni, a víz folyamatosan visszaköveteli korábbi helyét. Az elvezetett belvizek nyáron a száraz, aszályos időszakban mindig hiányoznak, amit a klímaváltozás okán kialakult szélsőségesebb vízhiányos időszakok súlyosbítanak.

Aszály Békésben

A WWF Magyarország szerint az értelmetlen, ökológiai szempontból káros, hatalmas költségekkel járó szélmalomharc helyett a belvízzel és a természetes vizes területek adottságaival jobban összhangban lévő földhasználati gyakorlatot kell kialakítani. Ahol ez megoldható, ott a belvízelvezető csatornák lecsapoló funkcióját meg kell szűntetni, vagy legalább természetbarátibb tájgazdálkodást elősegítő módon kell működtetni. A gyakran belvizes szántóföldek egy részét vizes élőhellyé, legelővé kellene visszaalakítani, vagy célszerű lenne erdősíteni. Ezek nemcsak a természet számára előnyösek, hanem a gazdálkodók számára is hasznot hoznak.

Kiszáradt szikes tómeder Dinnyésnél

A WWF szerint ennek gyakorlati megvalósításához a gazdálkodókat megfelelő módon ösztönözni és támogatni kell, aminek feltétele, hogy az agrár tárca agrár-környezetvédelmi program keretén belül specifikus vizes élőhelyek kialakítását és fenntartását segítő célprogramokat is indítson A káros hatások csökkentését, az élőhelyek helyreállítását, a természetbarátibb vízfelhasználást az Európai Unió is előírja – ezt a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben kellett koncepcionális szinten kidolgozni. Ma van a határideje annak, hogy ezt a stratégiai tervet Magyarország elküldje az Európai Bizottságnak, amelyben a tavaszi belvizek, a nyári szárazság, aszály és klímavátozás apropóján újra és újra napirendre kerülő vízvisszatartás irányai is bizonyos mértékig körvonalazódnak. Kérdés, hogy a gyakorlatban ebből megvalósul-e valami.

(Indít>>)” />

Animáció a belvizes területek természetes élőhellyé történő visszalakításáról (Indít>>)

„Nyomon követjük majd a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben előírt, a vízvisszatartást elősegítő feladatok gyakorlati megvalósulását. Magyarország óriási hibát követne el, ha ezek az intézkedések is a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése sorsára jutnának, és a táj változatosságát és az egészségesebb környezetet biztosító, természeti szempontból értékesebb ártéri tájgazdálkodás és vízpótlás lenne az, ami nem valósulna meg.” – mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország természetvédelmi igazgatója.

Balogh Alexandra
WWF Magyarország