Kiélezett versengés és sajátos stratégia a nőstény kegyeiért
A vöröshátú pók hímjei képesek felgyorsítani saját szexuális fejlődésüket azért, hogy megelőzzék a riválisokat a közelben tartózkodó nőstényeknél.
A fekete özvegy rokona, az ausztráliai vöröshátú pók (Latrodectus hasselti) szélsőséges ivari kétalakúságot mutat: az üveggolyó méretű nőstény tömege 100–200-szorosa a hímének, amely rizsszem nagyságú. A nőstény akár két évig is élhet, a parányi hím viszont csupán négy-nyolc hetet.
A hím azon a hálón marad, ahol világra jött egészen addig, amíg megfelelőek nem lesznek a szélviszonyok: ekkor elvitorlázik és elkészíti a saját hálóját. A vedlés után elkezdi fölépíteni zsírraktárát, amely segíti abban a fárasztó feladatban, hogy egy nőstényt találjon és udvaroljon neki. Az ivarérettség elérésekor a hím beszünteti az evést, és a párkeresésre összpontosít.
A versengés kiélezett, és akár nyolc hím is vetekedhet egyetlen nőstény kegyeiért. A párzás folyamán a hím bent hagyja kopulációs szervének kis darabkáját a nőstényben. Ez a „spermadugó” megakadályozza a többi hímet a nőstény petéinek megtermékenyítésében. Így tehát a nősténnyel először párzó hím tudja továbbadni génjeit az utódoknak.
A Current Biology folyóiratban publikált tanulmány szerzői, Michael Kasumovic, a scarborough-i Toronto Egyetem PhD hallgatója és Maydianne Andrade professzor megfigyeléseik során azt tapasztalták, hogy a hím vöröshátú pókok korán képesek „eldönteni”, melyik a hasznosabb: felgyorsítani a szexuális fejlődésüket vagy folyamatos ütemben, nagy zsírraktárt fölhalmozni.
„Úgy nevezzük ezt a jelenséget, hogy az asszony illata” – írja Andrade a publikációban. – „A hímek érintkezés vagy más kapcsolat révén kiszagolják, hány nőstény van körülöttük.”
A laboratóriumi kísérletekből kiderült, hogy amikor a hímek érezték a nőstény illatát (feromonját), akkor gyorsan fejlődtek, föláldozták a testméretet az ivarérettség gyorsabb eléréséért, hogy a riválisok előtt érjenek a nőstényekhez és párosodjanak velük. Nőstények hiányában a hímek normális ütemben fejlődtek.
„Ez azt is elég jól megmagyarázza, miért található olyan sok méretváltozat a hímek között a természetben” – nyilatkozta Kasumovic. – „Mindenki folyton azt állította, hogy a kis hímek korcsok, amelyek képtelenek elegendő erőforrást fölhalmozni, de mi kimutattuk, hogy szándékosan fejlődnek így.”
Kapcsolódó cikkek:
Ez a hal a lábain át érzi a zsákmánya illatát
Úgy tűnik, remek evolúciós modellt jelenthet egy hal az új tulajdonságok, új szervek kialakulásának vizsgálatához.
Genetikai hegeket viselnek az elefántfókák
Az állatok vadászata miatt lecsökkent egyedszám hatásait a ma élő egyedek DNS-ében jól fel lehet ismerni, ezt a szakemberek genetikai hegeknek nevezték el.
Különleges vadászmódszert használnak a rejtélyes chilei orkák
A Csendes-óceán déli részén élő kardszárnyú delfin csoport egyedi vadászati szokásait sikerült feltárniuk chilei kutatóknak.
Az élelemhiány a vadorzók fő motivációja
A kelet-afrikai védett területeken az állatokat ugyan védik, ám az ott élő emberek számára nem biztosított a megfelelő megélhetés.
Sikeresebb a polip, ha hal társával együtt vadászik
Nem túl gyakori, hogy két teljesen különböző állatfaj közösen szerez élelmet, ezt most polipok és halak esetében figyelték meg részletesen.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
