Gyilkos gombák pusztítják a kőriseket
Egy valaha ártalmatlan gomba felelős a közép- és észak-európai kőrisek elhalásának nagy részéért. Egyelőre rejtély, hogy a korábban teljesen ártalmatlan gomba miért változott agresszívvé.
A titokzatos kőrispusztulás az 1990-es évek elején kezdődött Lengyelország keleti részén, majd az elkövetkezendő években egész Közép-Európában elterjedt. Ausztriában 2006-ban már tömegesen jelen volt, hazánkban egy évvel később ütötte fel a fejét, 2008-ban a Hanságban és a Sárvári Erdészet területén is leírták a jelenséget. A gombafertőzés következményeként először a hajtások, majd az ágak halnak el, végül az egész fa elpusztul.
2006-ban egy lengyel kutató egy addig ismeretlen gombát azonosított az elhalt kőrisekből, amelynek a Chalara fraxinea nevet adta. Később a gombát termőtestei alapján az 1800-as évekből már ismert lebontó Hymenoscyphus albidusként azonosították. A svájci ETH Zürich főiskola most alaposan utánajárt a gomba mivoltának. Valentin Queloz, az intézmény Integratív Biológiai Intézetének kutatója 2009 nyarán az Alpoktól északra egyes területeken tömegével találkozott az apró fehér gombával. A hegységtől délre azonban csak hosszas keresés után sikerült rábukkannia néhány termőtestre. A laborban aztán kiderült a titok nyitja.
Az Alpoktól délre fellelt egyedek az eredeti, ártalmatlan <Í>Hymenoscyphus albidus képviselői voltak. Északon azonban a kutató a gomba kórokozó változatával találkozott. A genetikai vizsgálatok kimutatták, hogy ez az agresszív gomba más fajhoz tartozik, mint a lebontó, s az új fajt a szakember frissen megjelent tanulmányában Hymenoscyphus pseudoalbidus tudományos névvel illette.
Egy korábban ártalmatlan gombafaj a bűnös.
A kutatók egyöntetű véleménye szerint az új faj az ártalmatlan H. albidus agresszívvá lett változata. Még megválaszolásra várnak azok a kérdések, hogy miért változott át a gomba néhány évtizeden belül kórokozóvá, hogyan tett szert e tulajdonságira, és miként szorította ki az eredeti fajt. Egy elmélet szerint a jelenség oka a klímaváltozás lehet, amely a kőriseket oly mértékben meggyengítette, hogy az agresszív gomba szabad utat kaphatott.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
