Orka-ugróiskola

5 tonnás fekete-fehér „cunamik", amelyek a hullámok hátán kivetődve a partra zsákmányukkal együtt csusszannak vissza a tengerbe – a National Geographic nagyszerű filmjében.
Nagy ritkán egy egy állat átlépi világa határait, és újraértelmezi a lehetséges fogalmát. Közéjük tartozik a kardszárnyú delfin. Megtanulta, hogyan rázhatja le az óceán béklyóját. Ösztönein felülkerekedve a part és a szárazföld felé veti magát. A vadásztechnikáján nem csupán önmaga fenntartása múlik. A családját is táplálnia kell, hogy aztán a helyére álló fiatalokat is erre tanítsa az orka-ugróiskolában.
Egy kardszárnyú delfin és egy oroszlánfóka összecsapása elsőre egyenlőtlen küzdelemnek tűnhet. A kardszárnyúak a delfinfélék családjának legnagyobb termetű tagjai. Egy kifejlett hím 6 tonnásra és 6 méteresre is megnőhet. A delfineknek naponta 130–180 kilogramm táplálékra, vagyis legalább három fókaborjúra van szükségük. A parti vadászat csak egy a kardszárnyúak által alkalmazott módszerek közül. Legalább száz különböző faj egyedeivel táplálkoznak. A nyílt óceánon 50 km/órás sebességgel is képesek rohamozni, így a legfürgébb zsákmányt is beérik.
A tévesen gyilkos bálnának is nevezett közönséges kardszárnyú delfinek az óceánok csúcsragadozói. Vadászat közben a zsákmány nyomában a bolygó minden tájára eljutnak. Korlátaik viszont nekik is vannak. Az ösztönük a sekély víz elkerülésére inti őket. Ha egy delfin a parton reked, a bőre gyorsan kiszárad, amibe belepusztul. A világ 50 ezer kardszárnyúja között azonban akad néhány, amelyik fittyet hány minderre.
A Valdes félsziget Argentína Chubut tartományában található. Az élet itt ugyanolyan kemény és gyönyörű, mint maga a táj. A minden zugot, még a legmeredekebb sziklákat is benépesítő fajoknak meg kell küzdeniük az elemekkel, és egymással. A gyengéknek itt nincs irgalom. Itt 420 kilométernyi kavicsos partszakasz választja el az óceánt a sivatagtól. Az utódaikat nevelő oroszlánfókák és a vadászó kardszárnyú delfinek számára egyaránt ideális hely. A valdes félszigeti delfinek megtanulták a saját hasznukra fordítani a mély víz és a meredek part együttesét. A part jelentős részét sziklák szegélyezik. A nagy testű kardszárnyúak fennakadnának, ha megpróbálnának átúszni rajta. Egyes helyeken viszont mély csatornák vágják át a zátonyt, és kötik össze a mély vizet a parttal. A kardszárnyúak megtanulták, hogyan hasznosíthatják ezeket támadási útvonalként.
A part közelébe merészkedő prédát megpillantva kivetik magukat a fövenyre, hogy elejthessék. Ennek a vadásztechnikának az elsajátítása több éves gyakorlatot igényel, de olyan veszélyes, hogy az itteni kardszárnyú delfineknek is csak kevesebb, mint a fele kísérli meg. A többiek még túl fiatalok, vagy sohasem sajátították el ezt a módszert. Távolabb várják, hogy megkezdődjön a vadászat.
A National Geographic Channel filmje most megvizsgálja, mi vitte rá ezeket a hatalmas állatokat e veszélyes műveletre, és miként taktikáznak, hogy a lehetőség szerint ne kerüljön veszélybe az életük, és ne ragadjanak a szárazföldön. Tartson a National Geographic-kal, és ismerje meg, milyen az élet az orka-ugróiskolában!
Bemutató: május 23-án 21.00-kor
Kapcsolódó cikk:
A kardszárnyú delfinek tanulják a sirályvadászatot