A vándormadarak értik az „idegen nyelveket”

Az egész évben egy helyben maradó madaraknak nem okoz gondot a ragadozók – például héják, görények vagy kígyók – azonosítása. A vándormadarakat azonban utazásuk közben állandóan fenyegeti a veszély, hogy olyan ragadozókkal találkoznak, amelyek veszedelmes voltát nem ismerik föl azonnal.

Néhány ökológus már korábban fölvetette, hogy a hosszú távú vándorok a helyi fajoktól csípnek föl információkat a számukra ismeretlen ragadozókról, de ezt az elképzelést nemigen tudták bizonyítékokkal alátámasztani.

A kanadai Queen’s University kutatói elhatározták, próbára teszik az elmélet. Helyi és idegen madárfajok ragadozóra figyelmeztető kiáltásait játszották le olyan madaraknak, amelyek hosszú vándorútjukon áthaladtak Belize területén, valamint Belizében állandó madaraknak, és figyelték a reakciójukat. A szakemberek eredményeiket a Behavioral Ecology and Sociobiology szakfolyóiratban tették közzé.

Helyi nyelvjárások
Belize tele van ragadozókkal, az óriáskígyóktól, az ocelotokon át a sólymokig. Ráadásul 83 madárfaj fő vándorlási útvonala vezet át rajta. Ezek a madarak Észak-Amerikából repülnek telelni délre.

A cikk vezető szerzője, Joe Nocera munkatársaival fölvette a kékesszürke tangarák nagy, agresszív csoportjainak és a kanadai cinegék ragadozóra figyelmeztető kiáltásait, majd lejátszotta ezeket a Belizében megtalálható madaraknak.

A tudósok számítottak arra, hogy a helyi madarak reagálnak a tangarák vészkiáltásaira, mivel e madarak mindenütt előfordulnak Belizében. Nem voltak azonban biztosak abban, hogy a vándormadarak megértik-e a helyi madárdialektust.

Amikor a helyi és a vándorló madarak meghallották a tangarakiáltásokat, mindannyian izgatottan és nyugtalanul reagáltak, maguk is ismételt kiáltásokat hallattak, és megváltoztatták a helyzetüket. A kutatók meglepetésére a vándormadarak reagáltak a kanadai cinegék ragadozóra figyelmeztető kiáltásaira, noha cinegék nem élnek sehol Belize közelében. A helyi madarak viszont egyáltalán nem méltatták figyelemre a cinegék vészkiáltásait.

Nagy meglepetés volt, hogy a vándormadarak olyan faj vészkiáltására is reagáltak, amely jelzés felhangzására nem számíthattak 2000 kilométeren belül, adott hangot véleményének Nocera.

A Berkeley Egyetem madárbiológusa, Lauren Benedict is bámulatosnak nevezte, hogy a vándormadarak még egy kontinenssel távolabb is emlékeztek és megfelelően reagáltak a vészjelzésekre. Lenyűgöző a madaraknak az a képessége, ahogy fölismerik és megjegyzik a hangjeleket, tette hozzá a kutató.

Az eredmények arra utalnak, hogy a „nyelvtudás” a madaraknál is fontos dolog, sőt adott esetben életmentő lehet.