A „szivárvány folyó” nyomában

A Cano Cristales Földünk egyik legszínesebb és leglátványosabb folyója, amely a Sierra de la Macarena területén található az Andok keleti részén, Kolumbia Meta tartományában. A Sierra de la Macarena észak–déli irányban húzódik kb. 120 kilométer hosszan és 30 kilométer szélességben, nem messze a Központi Kordillerák északi határától. A hegységben egymilliárd éves, prekambriumi kőzetek is a felszínre bukkannak. Legmagasabb pontja a 2615 méter magas Llanos.

Az ország első nemzeti védettségű területét a hegység központi részén alakították ki 1948-ban. Nemzeti parkká 1971-ben nyilvánították, amelynek területe 6200 négyzetkilométer. A viszonylag kicsi területen nagyon gazdag biodiverzitás figyelhető meg. Növény- és állatvilága rendkívül változatos. Számos macskaféle, 8 majom-, 550 madár-, 1200 féreg- és 100 hüllőfaj él a területen. Mindezek mellett 48 orchidea- és 2000 további növényfaj található itt. Nemzetközi elismertségét a La Macarena National and Ecological Reserve Park mégis a területén található „szivárvány folyónak” köszönheti, amelyet sokan a világ legszebb vízfolyásának tartanak. A színpompás folyóról először a helyi kutató és újságíró Andrés Hurtado García számolt be.

A folyó a torkolatáig 100 kilométeres utat tesz meg, amelyet számos vízesés és bizarr sziklaalakzat kísér. Világhírét mégsem sziklaformáinak, hanem annak a színkavalkádnak köszönheti, amelyet a folyómederben élő algák és moszatok produkálnak az év bizonyos időszakában. Az itt élő algafajta a Macarenia clavigera, az esős és száraz évszak közötti időszakban beborítja a folyó sziklás medencéit, sziklapárkányait és öbleit. A napfényben a zöld, a kék, a sárga és a piros szinte megszámlálhatatlan árnyalatában tündökölnek, és varázslatos vidékké alakítják az egész folyómedret.

Sajnos ez a csodálatos színkavalkád csak rövid ideig tart, mivel számos külső körülmény együttes hatása szükséges a csodás természeti jelenség létrejöttéhez. Az év nagy részében a folyó sötétzöldnek, vagy éppen sötétbarnának mutatkozik Az algák és moszatok színvarázsának kialakulása csak bizonyos vízhozam és hőmérséklet esetében valósul meg. A vízréteg vastagsága nagymértékben szabályozza azt a napfénymennyiséget, amely eléri a folyómederben élő algákat. Az esős évszakban túl nagy a vízhozam, a száraz évszakban a folyó túl sekély. Csak az átmeneti rövid időszakban teremtődnek meg azok a feltételek, hogy az algák és moszatok kivilágosodjanak és színgazdag, káprázatos virágzásba boruljanak. Megtekintésüket nehezíti, hogy a leglátványosabb részei még Kolumbián belül is az eldugott La Macarena város közelében találhatóak, ahonnan a folyó csak lovon vagy öszvérháton közelíthető meg.

Három év után újra látogatható
A nemzeti park megközelítése az utóbbi három évben nagy nehézségekbe ütközött, mert a kolumbiai hatóságok a terület egy részét lezárták, mivel a kábítószer-termesztéssel is foglalkozó kormányellenes gerillák, kihasználva a központi hatalom távolságát, felügyeletük alá vonták a terület jelentős részét. Hatalmas kokacserje ültetvényeket hoztak létre, amely felmérhetetlen károkat okozott a park ökoszisztémájában és biodiverzitásában.

Az utóbbi években a kormányerők felszámolták a gerillák számos bázisát, így nyílt lehetőség arra, hogy tavaly újra megnyissák a nemzeti park elzárt részeit is a nagyközönség előtt. Ugyanakkor okulva a korábbi tapasztalatokból, valamint a természeti értékek védelme érdekében, szabályozták a Cano Cristales látogatását. A szigorú szabályok értelmében, csak napi 20 fős, idegenvezetőkkel indított csoportokat engedélyeznek. A túra négy kijelölt ösvényen haladhat, és lehetőség van egy éjszakai táborozásra is. A látogatási rend szigorításával, valamint a környékbeli lakosság felvilágosításával próbálják a „szivárvány folyó” varázslatos természeti szépségét megvédeni, az elkövetkező nemzedékek számára is..

Ladányi László

Fotók: Oliver Castelblanco Martínez, Ivan Rey Suárez, National Geographic