Meglepő felfedezés a bálnák kommunikációjáról
Az óceánok különböző területein élő bálnák más és más „dialektusban” kommunikálnak – állítja egy amerikai kutatócsoport. A jelenség oka egyelőre nem ismert.
Egy nemrégiben japán kutatók makákó majmok (Macaca fuscata yakui) körében végzett vizsgálatához hasonlóan, amerikai biológusok most a kékbálnákkal (Balaenoptera musculus) kapcsolatban is kimutatták, hogy élőhelytől függően más és más dialektusban „beszélgetnek”.
A Csendes-óceán keleti területén valamint az Atlanti-óceán nyugati illetve keleti térségében élő kékbálnák „beszédének” ritmusa, hangszíne, hangmagassága jelentősen eltér egymástól, így egyfajta dialektusnak tekinthető – állítják az Oregon Állambeli Egyetem kutatói. Hogy a jelenség genetikai vagy egyéb okokra vezethető-e vissza, egyelőre rejtély. A kutatók szerint vannak úgynevezett hibrid hangzások is, amelyekben a különböző dialektusok keverednek, de az szintén nem ismert még, hogy ezek a hangok a közös nyelv részei-e, vagy az eltévedt fiatal egyedektől származnak, akik még nem sajátították el tökéletesen a „nyelvet”.
Hidrofonnal a bálnák nyomában
Egy, az egyesült államokbeli egyetemek és tengerkutató intézetek munkatársaiból álló kutatócsoport nemrég egyedülálló, széleskörű kutatást kezdett a világtengerekben élő bálnákkal kapcsolatban: a biológusok a tengeri emlősök hanghullámait önállóan úszó hidrofonnal (víz alatti mikrofon) rögzítik.
A kilencvenes évek közepéig csak egy helyen végeztek ilyen jellegű felvételt, egy amerikai tengeralattjáró SOSUS (Sound Surveillance System) berendezésével. A rendszert eredetileg az Észak-Atlanti-óceánban cirkáló katonai tengeralattjárók követésére fejlesztették ki. A hidegháború befejeződésével viszont már kutatási célokra, többek között tengerrengések, tenger alatti csuszamlások és legutóbb bálnák megfigyelésére is alkalmazzák.
A bálnakutatást segíti a Hatfield Tengeri Kutatási Központ Hatfield Marine Science Center munkatársa, Haru Matsumoto által kifejlesztett önálló berendezés is, amely a tengerfenéken rögzítve gyűjti be a környezetből érkező rezgéseket. A bálnák énekét átlagosan 40 kilométerről, jó körülmények között akár nagyobb távolságból is képesek befogni. Az elmúlt öt évben már hét ilyen berendezés telepítettek az Alaszkai-öbölbe, ezentúl a Csendes-óceán keleti medencéjébe és az Észak-Atlanti-óceánba is elhelyeztek néhányat.
Hasznos mellékinformációk
A legújabb kutatások nem csak a kékbálnák dialektusára derített fényt, új adatokkal szolgált a simabálnafélék életmódjáról is. A berendezés segítségével ugyanis sikerült megfigyelni egy, az Alaszkai-öbölben átvonuló simabálnafélékhez (Balaenidae) tartozó csoportot. Ez két szempontból is érdekes: az egyik, hogy 1980 óta ennek a fajnak csak egyetlen előfordulását jegyezték fel a területen. Másrészt kiderült, hogy ezek a fajok mélyvizekben is előfordulnak, holott az eddig tapasztalatok alapján azt hitték, hogy kizárólag partközeli vizekben élnek.
A tervek szerint tavasszal a kutatók tovább fejlesztik a rendszert. Újabb mérőműszerek alkalmazásával megfigyelést végeznek a bálnák előfordulása és a vízminőség összefüggése között; ennek során elsősorban a víz hőmérsékletét, sótartalmát és klorofiltartalmát mérik. Reményeik szerint az adatok alapján egyfajta előrejelzési módszert tudnak készíteni, melynek segítségével egy adott terület klorofil és plankton tartalmának növekedéséből következtethetnek a bálnák előfordulási valószínűségére.
 |
| |
Kapcsolódó cikkek:
Hogyan menthetjük meg a korallzátonyokat?
Egy új elemzésből kiderült, hogy a klímaváltozás elleni jelentős tettek nélkül sehogyan.
Az éjjeli beporzóink is védelemre szorulnak
Az éjszakai beporzókat legalább úgy kellene védeni, mint a méheket (háziméheket), hisz az ökoszisztéma-szolgáltatásban az ő szerepük is jelentős.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
