Trükkel bírják párzásra a nőstényeket a hím topi antilopok

Szöveg: Nick Wadhams/National Geographic

Ha egy nőstény érdeklődést kezd mutatni egy hím állat territóriuma irányában, a hím horkantásokat tesz, felborzolja a szőrét és füleit hegyezi a nem létező ragadozók felé.

„A nőstény erre el fog onnan menni, a hím pedig futva elébe kerül, de nem a nőstényre néz, hanem – folytatva a horkantásokat – azt a területet szemléli, ahol a nőstény elmegy. Tipikus esetben a nőstény erre megáll.” – mondta el Jakob Bro-Jørgensen, a Liverpooli Egyetem munkatársa, a kutatás eredményeit összefoglaló, az antilopok trükkös viselkedéséről szóló, a The American Naturalist című folyóiratban publikált tanulmány vezető szerzője.

A kutató, aki a kenyai Masai Mara Nemzeti Parkban tanulmányozta a topi antilopok (a közönséges lantszarvú antilop, a Damaliscus lunatus legelterjedtebb alfaja) fortélyos viselkedését, megjegyezte, hogy a hímek csak akkor adnak le hamis vészjeleket, ha a kiszemelt nőstények párzásra kész állapotban vannak. Bro-Jørgensen úgy véli, hogy a hím topi antilopoknak azért kellett kifejleszteniük ezt a viselkedési formát, hogy fokozzák saját esélyeiket az igen rövid, ámde intenzív párzási időszakban.

A nőstények az év folyamán csak egy napig készek a párzásra, és ebben a rövid időszakban átlagosan négy különböző hímmel párosodnak, mindegyikkel 11 alkalommal.

„Rászedve és ezáltal néhány percig helyben tartva a nőstényt a baknak nagyobb esélye lesz a párosodásra, ugyanakkor a többi hím párzási lehetősége csökken” – fejtette ki Bro-Jørgensen.

Az antilopok bíznak a csalásban
Az élővilágban szinte valamennyi állatfaj alkalmaz valamilyen trükköt – például egyes madarak azért adnak le vészjeleket, hogy távol tartsák a betolakodókat a fiókáiktól. A csalás azonban általában a riválissal, vagy a fenyegető veszéllyel, nem pedig a potenciális párral szemben történik.

Fotó: Manoj Shah/Getty Images/National Geographic

Mike Rainy, a Masai Mara Nemzeti Park viselkedéskutatással foglalkozó ökológusa és túravezetője évtizedeken keresztül tanulmányozta a topikat.. A tudós üdvözölte Bro-Jørgensen kutatásait, mivel azok segítenek annak pontos kimutatásában, hogy az egyes antilopfajoknál mikor és hogyan fordulnak elő ilyen trükközések. Rainy elmondta, hogy más antilop fajoknál, köztük az impaláknál és a Thomson gazellaknál is megjelennek ilyen „hamis riasztások”, az viszont nem világos, hogy ezek a fajok miért viselkednek ily módon.

„Az antilopokról általában ismeretes, hogy megbíznak bizonyos csalási formulákban” – tette hozzá.

Rainy szerint néhány esetben, például, ha látja, hogy egy ragadozó a riválisát követi, az antilop nem fog riadó-jeleket leadni. A hím a topi borjakat is elűzi azzal, hogy riasztó-vészjeleket leadva veszélyt jelez számukra, hogy megkapja így az anyjukat, vagy egy másik, közelben tartózkodó nőstényt.

A topi hím addig a pontig fogja riogatni a borjakat, amíg azok kétségbeesett, vészjelzéseket tartalmazó bégetésbe nem kezdenek. A hím egyébként csak tetteti az agressziót a borjak irányában. Nem érdekelt a borjú megsebzésében, ő csak a nőstényt akarja, és azt, hogy a nőstény nővérei is térjenek vissza.

Kapcsolódó cikk:
A majmok is fizetnek a szexért