Törpeelefánt-borjú mentés Malajziában
Eddig még nem jegyeztek le olyan esetet, hogy nőstény borneói törpeelefántok magukra hagyják kicsinyeiket. Most ez történt: két magára hagyott és éhező borjat találtak a sziget északi részén.
Laurentius Ambu, Sabah állam vadvédelmi minisztériumának vezetőjének nyilatkozata szerint az egyik, mindössze hathónapos nőstény törpeelefántra még két héttel ezelőtt találtak rá, mikor a Borneó északi, Malajziához tartozó részén, Sabah állam ültetvényein kószált. A másik kétéves nőstényre pedig egy árokban bukkantak rá az ültetvényeken dolgozó munkások.
„Soha nem találkoztunk még olyannal, hogy az anyaállatok magukra hagyták volna a kicsinyeiket” – jelentette ki Ambu, hozzátéve, hogy a hatóságok jelenleg is az esetek lehetséges okait vizsgálják. Azt nem tudni, hogy a borjak mióta kószáltak egyedül, most azonban mindkét állat egy sabahi vadvédelmi területre került.
A borneói törpeelefánt (Elephas maximus borneensis) az ázsiai elefánt egyik alfaja, megjelenésében, mint ahogyan erről korábban a National Geographic online is beszámolt, különbözik a többi ázsiai alfajtól. Legfőbb ismertetőjegye a „babás arc”, a nagy fül és az aránylag hosszú farok. Ambu becslései szerint jelenleg nagyjából 1400–2000 példány él belőlük a szövetségi állam területén.
Fotó: Cede Prudente/National Geographic
Az állatok továbbra is a végveszélyben lévő fajok közé tartoznak, ám az elmúlt években állományuk stabilizálódott. Mindez azoknak a környezetvédelmi erőfeszítéseknek köszönhető, amelyek a törpe elefántok természetes élőhelyeit igyekeznek megvédeni attól, hogy az ültetvényes gazdálkodás, vagy a különböző fejlesztési beruházások áldozataivá váljanak.
Kapcsolódó cikkek:
Az éjjeli beporzóink is védelemre szorulnak
Az éjszakai beporzókat legalább úgy kellene védeni, mint a méheket (háziméheket), hisz az ökoszisztéma-szolgáltatásban az ő szerepük is jelentős.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
