Hal adja az ihletet a jövő páncéljához

Az ominózus hal, a mintegy 50 centiméteres nílusi sokúszós csuka (Polypterus senegalus) már majdnem 100 millió éve vadászik a zavaros édesvízi tavakban. A mérnökök állítása szerint páncélzata azért olyan hatékony, mert több anyag meghatározott rétegződésével épül fel.

„Az ilyen jellegű alapvető tudás nagy jelentőségű lehet a biológia által inspirált, előnyösebb tulajdonságú anyagok kifejlesztéséhez, például a katonák és a harci járművek páncéljának tökéletesítéséhez” – jelentette ki Christine Ortiz, a MIT (Massachusettsi Műszaki Egyetem) vezető kutatója.

A halak páncélja különösen fontos szerepet töltött be a múltban, amikor nemcsak saját fajtársaikkal kellett megküzdeniük, hanem olyan jellegzetes ragadozókkal, mint az óriás tengeri skorpió (annak rágó szájszervével, félelmetes állkapcsával, karmaival és tüskés farkával). Egy másik kihalt ellenség, az ősi páncélos hal (Dunkleosteus terrelli) át tudta harapni zsákmányának a külső vázát, s így hozzá tudott férni kedvenc csemegéjéhez, a páncélzat alatt rejtőző húshoz.

Napjainkban a sokúszós csuka erős páncélja túlzott védelemnek tűnhet, de hatékonyan óvja meg a halat mind a saját fajtársaitól, mind más vízi ragadozóktól.

Az Egyesült Államok hadseregének támogatásával folyó kutatások során a mérnökök föltérképezték egyetlen halpikkely felépítésbeli sajátosságait, és mérésekkel meghatározták a pikkelyt alkotó négy anyagréteg – köztük a csont és a dentin (a fog fő ásványi anyaga) – tulajdonságait. Az egyes anyagok kémiai jellemzői, a rétegek alakja és vastagsága, valamint a rétegek közötti kapcsolatok mind hozzájárulnak a páncél erősségéhez.
A mérnökök most megpróbálják szintetizálni a pikkelyt fölépítő anyagokat, majd a pikkelyekben földerített rendszer szerint igyekeznek mesterségesen összeállítani az egyes anyagokból a páncélt. Ha ez sikerül, akkor a jelenlegieknél jóval hatékonyabb védőeszközöket tudnak majd készíteni a jövő rendőrei és katonái számára.