Korrupciógyanús a Bálnavadászati Bizottság javaslata

A Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) a marokkói Agadirban tegnap megkezdődött éves találkozóján tárgyalja azt a javaslatot, amely feloldaná a 24 éve tartó kereskedelmi bálnavadászatra vonatkozó moratóriumot, véget vetve ezzel az illegális halászatnak. A tervezet értelmében az elkövetkező tíz évben engedélyeznék a kereskedelmi célú bálnavadászatot, szigorú korlátok közé szorítva. Az új halászati kvóta-rendszer alapján 2020-ig bezárólag az érdekelt országok mindegyike meghatározott számú – együttesen 12 ezer – bálnát foghatna ki.

Az IWC saját tudományos bizottsága a bálnapopulációkra vonatkozó becslések alapján arra a megállapításra jutott, hogy a javaslatban meghatározott halászati kvóták túlságosan magasak, mind az Északi-Csendes-óceán nyugati részén élő Bryde-bálnák (Balaenoptera edeni), mind az észak-atlanti barázdásbálnák (Balaenoptera physalus) és a kelet-észak-atlanti csukabálnák (Balaenoptera acutorostrata) számát tekintve. (Csupán a közép-észak-atlanti csukabálnák esetében felelne meg a korlátozás a természetvédelmi határoknak.)

A korlátozások egyszerűen „nincsenek összhangban a tudományos tényekkel” – jelentette ki Jean Benoit Charrassin, a francia Természettudományi Múzeum munkatársa és egyben az IWC kutatója. A szakemberek szerint az új javaslat olyannak tűnik, mintha alkalmazná a kutatók által még 1994-ben kidolgozott kvótarendszert (RMP – amellyel kiszámítható, hogy mennyi bálnát lehet kifogni a populáció sérülése nélkül), a valóságban azonban ez nem így van. „Olyan benyomást kelt, mintha a korlátozás alapját valóban az RMP adná, ám a valóságban ezek mindössze önkényes megállapodások” – nyilatkozta egy kutató.

A legtöbb szakember abban is egyetért, hogy mivel nincsenek pontos adatok arról, mekkora a populációja azoknak a bálnáknak, amelyeket vadászni lehet, ezért valójában nem is lehet meghatározni a kifogható példányok számát, sőt egyenesen halászati tilalmat kellene bevezetni. A kutatók továbbá az úgynevezett mellékfogások problémáját is hangsúlyozzák, vagyis mikor a bálnák véletlenül akadnak fenn a halászhálókon.

Forrás: EPA

1994 és 2006 között Japánban és Dél-Koreában a kormánystatisztikák szerint több mint ezer csukabálnát fogtak ki ilyen módon a part menti vizekben. „A javasolt halászati korlátozások sem a mellékfogások, sem az egyéb emberek által előidézett haláleseteket nem veszik számításba” – fejtette ki egy kutató, a nagyobb tengerjárók által elütött bálnatetemekre utalva. Christian Maquieira, az IWC elnöke, a határozati javaslat szerzője korábban azzal érvelt, hogy a bálnavadászat korlátozott engedélyezésével ötezer bálnát menthetnének meg 10 éve alatt.

A konferencia tegnapi megnyitója után Anthony Liverpool alelnök két napra elnapolta a tanácskozást, hogy lehetőséget adjon a javaslat támogatóinak illetve ellenzőinek, hogy megvitassák, tudnak-e kompromisszumra jutni a kérdésben.

Az ülésre és a javaslatra időközben a korrupció árnyéka is rávetült. A bálnavadászati tilalom feloldását akaró Japán egy cége fizeti a marokkói Agadirban ülésező Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság (IWC) elnökének hotelszámláját; a tanácskozáson születik döntés arról, hogy újra szélesebb körben engedélyezzék-e a bálnavadászatot.

A The Sunday Times című brit lap információja szerint a Japan Tours and Travel Inc. nevű, a Houstonban élő Hideuki Wakasa japán üzletemberhez köthető utazási iroda fizette ki előre a szervezete éves ülésén Marokkóban tartózkodó IWC-elnök, Anthony Liverpool 4800 eurós (1, 3 millió forintos) hotelszámláját. Az IWC szabályai szerint a bizottsági tagok és szakértőik költségeit az őket delegáló kormányoknak kellene állnia.

Forrás: GreenPeace

Újságírói kérdésre válaszolva Liverpool nem tagadta, hogy az Atlas Amadil Beach hotelben fizetendő számláját a japán cég fedezi, de hangsúlyozta, hogy nem a japán kormányról van szó. A brit lap már egy hete azt állította, bizonyítékai vannak arra, hogy afrikai és karib-tengeri országoknak a bálnavadászati bizottságban lévő képviselő beleegyeztek a tilalom feloldásának megszavazásába, „miután ígéretet kaptak japán fejlesztési segélyre, pénzre és prostituáltakra”.

Kapcsolódó cikkek: