Putyintól várják a szürkebálnák védelmét

A tekintélyes természetvédő szervezet azt szeretné elérni, hogy az ohotszki-tengeri, még fennmaradt szürkebálna-populáció érdekében tiltsák meg a térségben szénhidrogén- lelőhelyek után kutató Rosneft olajcégnek, hogy a táplálkozási szezonban (nyáron) szeizmológiai vizsgálatokat végezzen, mivel e tevékenység teljesen megzavarja a tengeri emlősöket.

Jelentések szerint az Exxon, a BP és a Rosneft olajvállalatok olaj- és gázfeltárásai továbbra is komolyan fenyegetik a világ legveszélyeztetettebb cetfaját. A könnyen kiaknázható olaj- és gázmezők rohamos apadásával párhuzamosan a világ vezető olajvállalatai az új lelőhelyek fellelése érdekében egyre nagyobb kockázatokat és költségeket vállalnak be. Az egyik ilyen fejlesztés Japántól északra, Oroszország keleti partjánál, Szahalin partjainál történik, ahol mintegy 45 milliárd hordónyi olaj rejtőzik a mélyben. A part menti lelőhelyeken már 1998 óta folyik kitermelés és folyamatos a fejlesztés.

Eddig már több természetvédelmi szervezet, köztük a WWF és az IUCN is jelezte, hogy a beruházás komoly veszélyt jelent az itt élő nyugati szürkebálna-populációra. Nemrég a 11 kutatóból álló Nyugati Szürkebálna Tanácsadó Testület (WGWAP) készítette el jelentését, amely bemutatja, hogyan befolyásolják az olaj- és gázfeltárások a bálnák táplálkozási helyét Északkelet-Oroszország part menti vizeiben.

A 12–15 méteres, akár 35 tonnát is elérő nyugati szürkebálna (Eschrichtius robustus) az IUCN Vörös Listáján a kihalófélben lévő kategóriában szerepel. A Csendes-óceán északnyugati részén élő populáció alig 130 egyedből áll, és közöttük összesen csak 20 szaporodóképes nőstény van.

Turisták simogatják egy kíváncsi és barátságos szürkebálna fejét.

A nyugati szürkebálnák minden évben a planktonokban gazdag, nyugodt vizekbe térnek vissza, hogy ott magukra szedjék a téli túléléshez és a bálnaborjak felneveléséhez feltétlenül szükséges zsírréteget. A WGWAP jelentése szerint azonban 2008-ban látványos csökkenés mutatkozott a bálnák számában. Az olajfúró-tornyok, a szeizmikus kutatások és a csővezeték építése ugyanis olyan mértékű zajszennyezéssel és hajóforgalommal jár, ami elüldözi élőhelyükről az állatokat. A kitermelőhelyen a megnövekedett teherhajó-forgalom az ütközéses balesetek számát is növeli. A megfigyelések szerint a már meglévő fúrótornyok körül 20 km-es körben lényegesen lecsökkent a bálnák száma. Továbbá megfigyelték, hogy az állatok kevesebb zsírréteget tudnak magukra szedni, ami egészségi állapotuk romlásához vezet.

Olajfúró-tornyok a láthatáron a szahalini partoknál. Az ohotszki-tengeri bálnák a megfigyelések szerint a tornyok 20 kilométeres körzetéből szinte teljesen eltűntek.

2008 szeptemberében a természetvédő szervezetek kérelmei ellenére az orosz kormány a Piltun-öbölben építendő csővezeték engedélyezésénél figyelmen kívül hagyta a beruházás hatását a tengeri élővilágra. A civil szervezetek azonnal fellebbezést nyújtottak be, hogy vegyék figyelembe a WWF, a Greenpeace és az IUCN által összeállított, tudományos bizonyítékokat tartalmazó tanulmányt. Az orosz kormány egyelőre hallgat ez ügyben, míg a WWF továbbra tárgyalásokat folytat vele a Szahalinnál található Piltun-öböl védetté nyilvánításáról. Ha ez megtörténne, az olajvezetéket nem lehetne az öblön keresztül elvezetni, és a szürkebálnák esélyt kapnának a túlélésre.

A bálnák populációjának azonban már az is sokat segítene, ha a nyárra tervezett kutatásokat és fejlesztéseket elhalasztanák. A Sakhalin Energy konszern, amelynek a Shell és a Gazprom a tagja, már beleegyezett, a további olajvállalatok azonban nem.

Ma már mindösszesen 130 nyugati szürkebálna él Oroszország távol-keleti vizeiben.

Az aggasztó adatok, és a 35 ezer ember által aláírt petíció sem hatotta meg az öt legnagyobb olajcéget, köztük az Exxont, a BP-t és a Rosneftet, amelyek továbbra sem állnak el az ipari tevékenységtől ezen a területen, sőt, további fejlesztéseket terveznek. Mindezt azzal indokolják, hogy az építés során betartják a zajterhelési határértékeket és a szakértőik megfigyelései nem támasztják alá a szürkebálnák viselkedésének megváltozását. Figyelmen kívül hagyják azt is, hogy Szahalin szigeténél a kitermelés különösen kockázatos, mert a terület földrengésveszélyes, és a szélsőséges időjárási körülmények – az akár -40 Celsius fokos tél és a jégborítás – tovább növelik az olajszennyezés lehetőségét.

Balogh Alexandra

Forrás: WWF

Kapcsolódó cikk:
Mégsem sikertörténet a szürkebálna fennmaradása?