Gyilkos háború a csimpánzok között

Egy, a Current Biology című folyóirat tegnapi számában megjelent tanulmány, amely amerikai etológusok egy évtizede folyó ugandai megfigyelését foglalja össze, beszámol arról, hogy a területszerzés miatt időnként háború dúl az egyes csimpánzcsoportok között, amelynek során számos egyedet megölnek a rivális csoport tagjai közül.
A biológusok már régóta feltételezték, hogy a csimpánzok csoportjai olykor háborúba keverednek egymással, ám az agresszív magatartást a véletlen számlájára írták. „Némely korábbi megfigyelés alátámasztotta a háborús elméletet, ám nem voltak egyértelmű bizonyítékaink” – fogalmazott John Mitani, a Michigani Egyetem etológusa.
A szakemberek az ugandai Kibale Nemzeti Parkban tíz éven keresztül kísérték figyelemmel két csimpánzcsoport viselkedését. Az egyik csoport szokatlanul nagy volt: mintegy 150 egyedet számlált, amelyek közül a hímek létszáma aránytalanul magas volt. Az adott időszak alatt – 1999 és 2008 között a csimpánzok más csoportok 18 egyedét ölték meg vagy sebesítették meg halálosan a háborúskodások alatt. A kutatók három egyéb gyilkosság szemtanúi is voltak, így az áldozatok száma összesen 21. Azt is kikémlelték, hogy az emberszabású majmok miként „járőröznek” territóriumuk határain őrködve: az őrszemek gyorsan, nesztelenül, libasorban osontak, éberen lesve, nem tűnnek-e fel valahol idegen csimpánzok.
Sylvia Amslernek, az Arkansasi Egyetem antropológusának, aki végzős egyetemi hallgatóként dolgozott a projekten, egyszer sikerült meglesnie, hogy miként lendülnek támadásba a járőrök. „A területük határain kívül masíroztak már több mint két órája, amikor észrevették az északnyugati csoport néhány nőstényét. A hímek azonnal rátámadtak az ismeretlen nőstényekre, amelyek közül kettő a kicsinyét dajkálta” – emlékezett vissza a kutatónő. A beszámoló szerint a támadóknak igen gyorsan sikerült megölniük az egyik kiscsimpánzt, majd másfél órán át viaskodtak a másik anyjával. „Bár nem sikerült elszakítaniuk a bébit anyjától, az apróság minden valószínűséggel végzetes sérüléseket szerzett” – tette hozzá az antropológus.
A gyilkosságok után nem sokkal a kutatók azt észlelték, hogy a csoportnak sikerült lényegesen, mintegy 22 százalékkal megnövelnie területét. „Amikor kezdték belakni az új területet, kiderült, hogy az ott élő csimpánzok jelentős részét már megölték” – mondta el John Mitani.
Fotó: Michael Nichols/National Geographic
Az etológus hangsúlyozta, hogy a csoportközi agresszió egyik jellemző vonása az egymás közötti együttműködés, olyannyira, hogy a támadásban részt vevő hímek összefogtak és szövetségre léptek egymással. „A háborúzó csimpánzok új területeket szereztek és pótlólagos forrásokhoz jutottak, amelyeket aztán szétosztottak csoportjuk többi tagjai között” – fejtette ki a szakember.
Mivel az a terület, ahol az amerikai kutatók megfigyeléseiket végezték, lakatlan és távol fekszik a településektől, a tudósok elvetették azt a feltételezést, hogy a főemlősök szokatlan viselkedését az emberi tevékenység miatt szűkülő élettér váltotta volna ki.
Kapcsolódó cikkek: