Homoszexualitás az állatvilágban – jár-e előnnyel?

A homoszexualitást sokáig az emberi faj sajátjának gondolta mind a tudományos, mind a társadalmi közvélemény. A fajfennmaradás szempontjából a nehezen értelmezhető viselkedésforma azonban jelen van az állatvilágban is. Megfigyelések támasztják alá, hogy egyes delfinek, birkák, orángutánok és bizonyos madarak körében sem ismeretlen az egyneműek közötti testi szerelem.

Jár-e előnnyel a homoszexualitás?

Roy és Silo, a New York Central Park állatkert hím pingvinei például klasszikus párkapcsolati attitűdökkel, egymás simogatásával, nyakuk összedugásával kedveskednek egymásnak, sőt, a nőstény egyedeket teljes figyelmen kívül hagyva, szexuális életet is élnek egymással.

Nemcsak a fogvatartott egyedek sajátja ez a viselkedés. Vadonélő hím struccoknál és flamingóknál is megfigyelték, hogy gyakran részesítik előnyben az azonos nemű egyedeket, a másik nem kárára. Japán makákóknál szintén feljegyeztek homoszexuális aktusokat.

Mi lehet a szelekciós előnye ennek a terméketlen magatartásformának, amely utódnemzéssel nem jár, nem növeli a populáció létszámát, és ezáltal nem szolgálja közvetlenül a faj fennmaradását sem? Főemlőskutatók szerint van előnye a viselkedésnek: a homoszexualitás révén az állatok csoporton belüli szociális kapcsolatai erősödnek, és bár a viselkedés nem reproduktív, segíti a közösség forrásainak hatékony és agressziómentes elosztását, az elosztási rendszer stabilizációját, és ezáltal közvetve a populáció reproduktív sikerét is növeli.

Kielégülés, elégtétel, vagy kedvtelés?

Mások szerint a homoszexuális aktivitás egyszerűen csak a szexuális örömszerzést szolgálja, nincs semmiféle adaptív funkciója.

A törpecsimpánzok például óriási szexuális étvággyal habzsolják az élet ilyen örömeit. Vizsgálatok tanulsága szerint nemi aktivitásuk mintegy 75 százaléka nem reproduktív, sőt az állatok nagyobb része biszexuális. Frans de Wall, a Törpecsimpánzok: Az elfelejtett majom című könyv szerzője a majmok szexuális játékait a konfliktusmegoldás egyik válfajának értelmezi.

Más állatoknál leginkább az érettség elérése előtti időszakokban tűnnek fel homoszexuális attitűdök. A hím delfinborjak gyakran létesítenek átmeneti szexuális kontaktust egymással, ami a tudósok szerint erősíti a csoporthoztartozás érzését és az élethosszig tartó kötelékek kialakulását.

Az állatvilágban megfigyelhető homoszexualitás indokait mindazonáltal csak igen óvatosan szabad átültetni az emberi társadalom hasonló jelenségeire. Az egynemű közösségek, férfiklubok, sport-, társadalmi és politikai csoportosulások eredetileg szintén az egymástól való függés és aggresszió csökkentését, valamint a szociális kapcsolatrendszerek erősítését szolgálhatták.

Figyelembe véve viszont az ember bonyolult pszichoszociális életét, téves következtetésre jut, aki modellként kívánja használni az állati viselkedésben megfigyelt folyamatokat az emberi társas élet értelmezésében.