Gének indítják el a királylepkét hosszú vándorútjára

A pompás királylepke vagy amerikai királylepke (Danaus plexippus) a valódi lepkék alrendjébe tartozó tarkalepkefélék (Nymphalidae) családjának egyik legismertebb és legkülönlegesebb életmódú faja. A királylepke élénk narancs alapon feketével erezett szárnyainak átlagos fesztávolsága 90–100 milliméter. A farkuk fekete-vörös mintás. Megjelenését még feltűnőbbé teszi a szárnyak szélén húzódó fekete pontsor. Az élénk mintázat potenciális ellenségeit figyelmezteti a lepke mérgező voltára.

A rovarvilágban páratlan vándorlási szokásokkal bíró királylepkék nyáron a Nagy-tavaktól északra, illetve délre, az Egyesült Államokban Minnesotától New York államig, Kanadában pedig Ontario államban élnek. A telet viszont Mexikó Michoacán államában, egy mindössze 155 négyzetkilométeres területen töltik. Ilyenkor a köderdő jegenyefenyőinek törzsét tízezrével borítják a színpompás pillangók, akikről a régi aztékok azt gondolták, hogy harci díszbe öltözött reinkarnálódott harcosok. Minden ősszel, illetve tavasszal becslések szerint körülbelül kétszázmillió lepke indul útra, amelyen több generációval korábbi elődei repültek legutóbb, mivel a lepkék életciklusa mindössze néhány hónap.

Tavasszal, amikor kirajzanak mexikói telelőhelyükről, és északi irányba, az Egyesült Államok, illetve Kanada felé veszik irányukat, a lepkék selyemkórókra rakják petéiket. A petékből kikelt lárvák ezután a selyemkóróval táplálkoznak, amelynek mérge védetté teszi őket a ragadozókkal szemben. A hernyók végül bebábozódnak, amelyekből kibújnak a pillangók, amelyek folytatják útjukat észak felé. A hosszú, akár 4800 km-es utat a rovarok a potrohukban tárolt zsír segítségével tudják megtenni.

Pillangók tömege pihen egy fatörzsön a közép-mexikói telelőhelyen

Hogy a lepkék hogyan tájékozódnak, rejtély, hiszen az egyes egyedek csak a vándorút egy bizonyos szakaszát teszik meg, a körutat megkezdő lepkének az „ükunokája” fog visszaérkezni a kiindulási pontra. Az is rejtély volt eddig, hogy mi készteti vándorlásra az állatokat. A tudósok most megállapították, hogy bizonyos gének felelősek ezért. Ez volt az első alkalom, amikor a kutatóknak sikerült elkülöníteniük bármely élőlény vándorlásáért felelős géneket.

Steven Reppert, a Massachusettsi Egyetem orvosi karának neurobiológusa kollégáival egy sor olyan gént talált, amelyek aktiválódnak, amikor a királylepke útra kel.

„Nekünk sikerült elsőként összefüggést találni a génkifejeződés agyi megnyilvánulása és a migráció között” – írták a kutatók a BMC Biology nyílt hozzáférésű brit tudományos folyóiratban publikált tanulmányukban.

Az 1975-ben fölfedezett felhőerdőt, amely a pillangók telelőhelye, Mexikó 1986-ban természetvédelmi területté nyilvánította, 2008-ban pedig az UNESCO Világörökség része lett. Fontos lépés volt ez, mert – elsősorban az illegális fakitermelők tevékenysége miatt – állandóan fenyegeti a pillangókat az élőhelyük elvesztése. A világörökségi cím és a nemzetközi támogatásoknak köszönhetően remélhetőleg már jóval kevésbé sebezhető a terület, mint korábban.

Kapcsolódó cikk:
Új világörökségi helyszínek képekben I.