Szerelmi fészek

Írta: Virginia Morell
Fényképezte: Tim Laman

Donald büszke lehet, hisz az ő tornya lett a legmagasabb!

No nem olyan gigászi persze, mint az a New York-i felhőkarcoló, amit híres „druszája”, Donald Trump építtetett, de így is csodás alkotás. Kivált, ha számításba vesszük, hogy ez a mi Donaldunk egyetlen szerszámmal: a csőrével ügyeskedte össze. Mert építőművészünk egy aranybóbitás kertészmadár, aki a pápua új-guineai Adelbert-hegy erdeinek mélyén él. Mohlepte földhalmon álló facsemete köré, gallyakból és ágakból szerkesztette álomotthonát. E luxusingatlan alját temérdek száraz termés, bogárhullák meg sárgásfehér gombák, a fácska alsó ágait hernyóürülék harmatcseppektől csillogó füzére díszíti. Donald műremeke majd egy méter magas, és úgy nyúlik az ég felé, mint valami erdei világítótorony. Maga a mester egy közeli fán kuporog, s fejét magasra emelve fújja énekét: Rat-a-tat-tat, rat-a-tat-tat!

A díszes torony, a csodálatos ajándékok halma és Donald harsány tirádája egyetlen célt szolgál: meg kell győznie a fajabéli tojót, hogy ő a környék legklasszabb pasasa és legjobb partija – legalábbis lugasépítő körökben. Mert az itt a kérdés, hogy elég puccos-e az álompasi ingatlana, s nem akad-e egy még pompásabb lugas az erdőben.

„Rendben, Donaldé a környék legmagasabb tornya. De az igazi próba, hogy ide tudja-e édesgetni a maga Maryjét” – somolyog Brett Benz, a Kansasi Egyetem ornitológusa, aki az amerikai ingatlanmágnás után nevezte el „Donald”-nek a madarát, míg a „Mary” a gyengébbik nem képviselőinek elnevezése a helyiek keveréknyelvén.

A lugasépítő madarak húsz ismert faja közül tizenhétre jellemző, hogy a hím építési vállalkozói erényeivel hódítja meg a tojót – lugasforma otthont épít, és környékét is művészien kidíszíti. Mire módszeresen fölmérte az Adelbert-hegység erdőiben az aranybóbitás kertészmadarak hímjeinek összes lugasát, Benz a tárgykör valódi szakértője lett. Lessátrakat állított, videokamerákat telepített, hogy kövesse és rögzítse a lugasépítők minden mozdulatát, így sokat tud már arról, mit művelnek a hímek a lugasaik mélyén, és avatott szemmel ítéli meg Donald teljesítményét is.

A lugasépítő madár egyebek közt azért olyan érdekes, mert remekül szemlélteti a nemi kiválasztódást – azt az evolúciós folyamatot, amellyel Charles Darwin a hímek feltűnést keltő sajátságainak kialakulását magyarázta; ilyenek a színek, az agancsok és szarvak vagy az énektudás. A legtöbb állatfajnál, állapította meg Darwin, a nőstény választ párt, s többnyire aszerint dönt, hogy melyik udvarlója a legdíszesebb és legmagabiztosabb. A lugasépítők azért kitűnő tesztalanyai e darwini tézisnek, mert legtöbb fajuk hímjei poligámok, vagyis több tojóval párosodnak.

S noha a nászhoz díszes lugast építenek, máskülönben nem túl segítőkészek. Sem a fészeképítésben, sem a fiókák kiköltésében, nevelésében nem támogatják párjukat – csupán a génjeiket adják. Ezért oly finnyás hát a tojó, amikor párt választ!

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. júliusi lapszámában.