A szerelmi ének boldogságérzettel tölti el a madarakat

A japán RIKEN Agykutató Intézet kutatói fölfedezték, hogy a madárének valóban kellemes érzetet vált ki az éneklő állat agyában. Amikor a hím madár azért dalol, hogy odacsalogassa a tojókat, az agy specifikus „jutalmazó” központja fokozott aktivitást mutat. Hasonlóan erős izgalmi állapotot jön létre az agyi jutalomközpontban, mint amilyet a kábítószerek szedése okoz.

Az emberek és az állatok agya úgy programozott, hogy jutalmazó ingerre – amilyen az élelem vagy a szex – pozitív emocionális választ ad. Úgy vélik, hogy ennek a jutalmazó jelnek a kritikus részét az agy ventrális-tegmentális area (VTA) nevű részében lévő dopamintartalmú neuronok fokozott aktivitása adja. A természetes jutalmakon kívül ugyanezeket az agyi áramköröket mesterséges jutalmakkal – például kábítószerekkel – is jelentős mértékben aktiválni lehet.

Emlősökön végzett korábbi vizsgálatokban megállapították, hogy a VTA-ban lévő dopaminneuronok szinaptikus kapcsolatai jelentősen megerősödtek, miután az állatoknak drogokat, például amfetamint vagy kokaint adtak. A kutatók úgy vélik, hogy ez a fajta megerősödés jelentős mértékben hozzájárul a függőséget okozó viselkedés fennmaradásához.

Kevésbé tanulmányozták azt, hogy okoznak-e ilyen fölerősödést a természetesebb jutalmak is. A másokkal való társas kapcsolatok létfontosságúak a normális, egészséges élethez, és ezért fenntartásuk jutalmat érdemel mind az embereknél, mind az állatoknál.

Az udvarló éneket megjutalmazza az agy
Egy új tanulmányban Ja-Csun Huang és Neal Hessler az említett RIKEN Intézet Vokális (hanggal kapcsolatos) Viselkedési Mechanizmusok Laboratóriumában egy különleges társas viselkedést vizsgáltak: az énekesmadarak udvarlási énekét. A hobbiállatként is gyakran tartott, Ausztráliában őshonos zebrapintyeknél a hímek két eltérő helyzetben énekelnek. A legfontosabb, amikor a hímek „irányított éneket” dalolnak a tojóknak való udvarlás folyamán. Amikor a hímek egyedül vannak, „nem irányított éneket” hallatnak, valószínűleg gyakorlásként, vagy hogy azokkal a madarakkal kommunikáljanak, amelyeket nem látnak.

Egy korábbi tanulmányban ugyanez a kutatócsoport már kimutatta, hogy az agy VTA területén sok meghatározatlan neuron aktivizálódik jelentős mértékben akkor, amikor a hímek a tojók elcsábítása végett dalolnak, akkor viszont nem történik semmi e neuronokkal, amikor a hímek csak magukban énekelgetnek.

A kutatók most továbbléptek. Jelen vizsgálatukban kimutatták, hogy a tojónak dalolás természetes társas kölcsönhatása a VTA dopaminneuronjainak ugyanazt a szinaptikus fölerősítését váltja ki, mint a kábítószerek használata. Az egyedül éneklés nem hat ezekre a neuronokra.

Ez a tanulmány tehát egyértelmű bizonyítékkal szolgál arra, hogy a tojónak való éneklésért jutalmat kapnak a hím madarak, mégpedig a saját agyuktól. Ez talán nem is olyan meglepő, hiszen az udvarlás nélkülözhetetlen lépés az utódok létrehozásához vezető úton, ezért pozitív élménynek kell lennie. Más tanulmányok hasonló bizonyítékokat szolgáltattak arra, hogy az emlősök, így az ember szexuális viselkedése és kötődései (éppúgy, mint a videojátékok és a csokoládé jutalmazó vonatkozásai) is összefüggésben állnak az agy jutalmazó területeivel és a dopaminnal. Így tehát a madarak és az emberek közötti távoli evolúciós kapcsolat ellenére könnyen lehet, hogy olyan intenzív társas kölcsönhatások folyamán, amilyen az udvarlás, mi, emberek némiképp a madarakéhoz hasonló érzelmi állapotba kerülünk.