A bonobók más főemlősökre vadásznak

Míg a hím csimpánzok gyakran verődnek bandákba, hogy más majmokra vadásszanak, a sokkal békésebb bonobókról azt hitték, hogy húsfogyasztásukat csak erdei antilopokra, mókusokra és rágcsálókra korlátozzák.

A Current Biology című szaklapban megjelent cikkből azonban egészen más derül ki. A kutatók közvetlen bizonyítékot szereztek arról, hogy a bonobók igenis vadásznak más főemlősfajok fiatal egyedeire, és lelkifurdalás nélkül elfogyasztják a zsákmányt.

Ezek az eredmények azért is különösen jelentősek, mert sokáig a csimpánzoknál fennálló hímdominanciával magyarázták, hogy azok agresszívabbak és nagyobb gyakorisággal vadásznak, mint a bonobók, mondja Gottfried Hohmann, a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet munkatársa. A bonobók viszonylag szelíd természetét, és a húsevés kisebb mértékét a nőuralom számlájára írták. Hohmannék kutatása azonban arra utal, hogy – a korábbi feltételezésekkel ellentétben – ezek a viselkedésmódok jelen vannak eltérő berendezkedésű állattársadalmakban is.

Promiszkuitás és vadászat
A bonobó csak a Kongó folyótól délre elterülő síkvidéki erdőkben él az ember legközelebbi rokonaival, a csimpánzokkal. A bonobók talán a promiszkuitásukról legismertebbek. Az azonos és az ellenkező nemű állatok között általánosan megszokott a nemi aktus üdvözléskor, a konfliktusok feloldására vagy a veszekedések utáni kibékülésekkor.

A kutatók akkor fedezték föl, hogy ezek a szabad szerelmet gyakorló főemlősök más főemlősökre vadásznak, amikor a Salonga Nemzeti Parkban (Kongói Demokratikus Köztársaság) élő bonobópopulációt tanulmányozták. A megfigyeléseket az tette lehetővé, hogy a kutatók öt éven keresztül szinte folyamatosan követték a bonobók életét.

Hohmann csoportja már korábbról is szerzett közvetlen bizonyítékokat arra, hogy a bonobók majmokat fogyasztottak. Ezek a bizonyítékok a bonobók ürülékében talált maradványok – például egy mangábé ujjperce – voltak. Közvetlen viselkedési megfigyelések nélkül azonban nem volt egyértelmű, vajon a bonobók saját maguk ejtették el a mangábét, vagy csak elvették egy másik ragadozótól.

A kutatók most már három sikeres vadászatot is láttak, amikor a bonobók elfogták, megölték és megették a főemlős zsákmányt. Két másik esetben a bonobók vadászata nem járt sikerrel. A majmok üldözésében és elejtésében mindkét nembeli bonobók részt vesznek. A kifejlett nőstények bekapcsolódása a vadászatba (amit csimpánzoknál nem figyeltek meg) valószínűleg a szociális mintákat tükrözi.

Összegezve, a fölfedezés megkérdőjelezi azt az elméletet, hogy a hímdominancia és az agresszió ok-okozati összefüggésben áll a vadászó viselkedéssel. Ezt az elméletet az emberi és állati főemlősök agressziójának evolúciójával kapcsolatban dolgozták ki. A bonobók további vizsgálata remélhetőleg választ ad az agresszió, a vadászat és a húsevés valódi evolúciós jelentőségére és kialakulásának okaira a bonobóknál, a csimpánzoknál és az embernél is.

Fotók: Alexander Georgiev

Kapcsolódó cikkek: