Világtalan hangyák a kréta időszakból

Két német kutató, Christian Rabeling és Manfred Verhaagh, a karlsruhei Természettudományi Múzeum munkatársai a brazíliai őserdőben rátaláltak a Föld valószínűleg legősibb hangyafajának élő egyedeire. A felfedezőknek olyan furcsának tűnt a szem nélküli, csupán három milliméter , , hosszú” ragadozó rovar, mintha egy másik bolygóról származott volna. Ez az elnevezésben is megmutatkozik: a Martialis heureka latin név annyit tesz, mint , , jövevény a Marsról, megtaláltam!”.

Életmódjukról és viselkedésükről keveset tudni, de valószínűleg az avar alatt és a rothadó fatörzsekben, esetleg üreges, elhalt gyökerekben mászkálnak. A hosszú, vékony szájszervekkel puha zsákmányállatokat – rovarlárvákat, férgeket – húzhatnak ki azok búvóhelyéről.

Az egyik példányt a Sao Paulo-i Egyetem Zoológiai Múzeumában helyezték el. Genetikai elemzése során három génszakaszt tudtak beazonosítani, és ezeket más hangyafajokkal összehasonlítani. Annyi különbség adódott, és a rovar testfelépítése is annyira különbözött a többi fajétól, hogy külön alcsaládba, a huszonegyedikbe (Martialinae) sorolták be. Ez 85 éve az első olyan alcsalád, amelyet élő hangya számára kellett létesíteni. A hangyák ezen alcsaládja feltehetően 120 millió évvel ezelőtt alakult ki, darázsszerű ősökből. Egyes fajok a sötét altalajban folytatott életre specializálódtak, elvesztették szemüket – és máig fennmaradtak.