A sasok felfalják a többi madarat

Némely fehérfejű rétisas Alaszkában újabban más madarakat is fogyaszt. A kutatók azt állítják, hogy az új étrend meglepően nagy hatással van a táplálékláncra, s több fajt is érint.
Amikor a tengeri vidrák csaknem eltűntek az Aleut-szigetek környékéről, a tüskés tengeri sünök azonnal erőre kaptak. A növekvő tengeri sünpopuláció elkezdte „felfalni” a területen lévő víz alatti hínárerdőket. Minthogy az erdők drasztikusan csökkentek, a hínárfogyasztó halak elpártoltak a part menti vizektől, és a fehérfejű rétisasok – amelyek elsősorban a növényevő halakat fogyasztják – táplálék nélkül maradtak. Robert Anthony, az Oregoni Egyetem ökológusa tanulmányában azt állítja, hogy a kutatók meglepődtek azon, hogy a vidrák csökkenése öt fajra volt hatással, köztük a fehérfejű rétisas is.
A halaktól a szárnyasokig
Anthony és kollégái részletes adatokat gyűjtöttek az Aleut-szigetek fehérfejű rétisasairól a 90-es évek elején, amikor a tengeri vidrák száma még meglehetősen magas volt. A kutatók a 2000. év elején megismételték az adatgyűjtést, amikorra a vidrák száma 90%-kal lecsökkent. A kutatók összeszámolták a sas-párokat és megfigyelték, hogy mivel táplálkoznak ezek a madarak. A kutatások szerint a sasok a madárfészkekben jutnak táplálékhoz, tengeri madarakat fogyasztanak, a korábbi halak, illetve vidrakölykök, emlősök helyett.
Alaszkai tengeri vidra
A második felmérés idején több sasfiókát találtak, valószínűleg azért, mert az új táplálék, a madár, nagyobb kalóriatartalmú, mint a hal. Anthony hozzátette: a teljes saspopuláció mégis körülbelül ugyanakkora, mint korábban volt. „A fehérfejű rétisasok populációjára nem igazán volt hatással, hacsak nem pozitív változást hozott a tengeri vidrák számának drasztikus csökkenése.”
A gyilkosbálnák okozták a változást?
Jim Estes, a tanulmány társszerzője meg van győződve arról, hogy a vidrák szinte teljes eltűnésének oka a gyilkosbálnák megnövekedett „vadászkedve” volt. A legtöbb gyilkos bálna halakra vadászik, néhány faj azonban más tengeri emlősöket fogyaszt. A bálna-szakértők könnyen felismerik és azonosítják ezeket a fajokat egyedi jellemzőik alapján.
Holly Jones, a Yale Egyetem doktorandusza a tanulmánnyal kapcsolatban leszögezte, az hogy a sasok ilyen mértékben hatnak a tengeri madárpopulációra, látványos bizonyítéka annak, hogy bioszféra egy bonyolult, összefüggő rendszer.
Kapcsolódó cikk:
A fehérfejű rétisas világa