Hangya a harapás gyorsasági világrekordere
Amerikai kutatók megfigyelései szerint egy Costa Rica erdőiben élő trópusi hangya figyelemre méltó gyorsasági rekordot állított fel az állatvilágban.
Az Odontomachus bauri „csapdarágójú” hangya 35–64 m/s (126–230 km/h) sebességgel csapja össze rágóit, mindössze 0, 13 ms alatt. Ez az eddig ismert leggyorsabb saját erőből végrehajtott állati mozgás, sokkal gyorsabb, mint például a kaméleon nyelvének szemmel követhetetlen „ostorcsapása”. A rágók összezárása akkora erőhatást hoz létre, hogy a rá vadászó élőlényből könnyen áldozat lesz, illetve képes elmozgatni a hangyát a veszély közeléből.
Sheila Patek biológus, a szélsőséges állati mozgások szakértője a berkeley-i California Egyetemen munkatársaival nagy sebességű videokamerákat irányítottak a Costa Ricában begyűjtött hangyákra. Ha műanyag szalagokkal, ismeretlen hangyával vagy pókkal fenyegették meg őket, akkor a hangyák a nehézségi gyorsulás (g) százezerszeresével (!) gyorsítják föl rágójukat az összezáráshoz – olvasható a szakemberek beszámolójában, amely a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) online kiadásában jelent meg.
A hangya rágóinak működése némiképp egy acélcsapdáéhoz hasonló. Az O. bauri széttárja rágóit, majd a külső váz egy reteszként funkcionáló darabkájával kiékelve tartja nyitott helyzetben. Összecsapódáskor a retesz félrehúzódik és a rágók villámgyorsan bezárulnak. A csapdarágók kialakulása valószínűleg a hangyák kedvenc zsákmányai, a termeszek elleni harcban jöhetett jól.
„Ezek a termeszek mérgező ragasztót lövellnek ki. Ezért gyorsan meg kell ölni vagy harcképtelenné kell tenni őket, mielőtt saját fegyverüket bevethetnék” – mondta el Wulfila Gronenberg, a tucsoni Arizona Egyetem neurobiológusa, aki a csapdarágók elsütő rendszerét vizsgálta.
A rágók azonban a védekezésben is hatékonyak. A hangyák képesek meglepni olyan kis betolakodókat, amilyen például egy pók, úgy, hogy rágóikat a testükhöz csapják. Ez a „visszarúgó védekezés” akár 40 cm-re is hátralökheti a rovarokat. Sokkal nagyobb ragadozó, például egy gyík esetében a hangyák a gyors távozás mellett döntenek: rágóikat a földhöz csapkodják. Ez a „menekülő ugrás” 8 cm magasra is fölröpítheti a hangyát, de csak néhány centiméterre távolítja el ellenségétől. Az egyszerre „ugráló” több tucat hangya látványa viszont megzavarja a leendő ragadozókat.
„Ha a hangya 170 cm magas ember lenne, akkor joggal pályázhatna szuperhősi babérokra” – jelentette ki Patek. A visszarúgó védekezés 40 méternyire dobná hátra, a menekülő ugrás pedig 13, 4 méter magasságba lökné a levegőbe.
A kutatók szerint a védekező ugrás valószínűleg az erőteljes ragadozó rágók előnyös „mellékhatásaként” alakulhatott ki az evolúció folyamán. Ha már egyszer kifejlődött ez a rendkívül gyors mechanizmus, akkor ösztönösen is fölmerülhetett más célú, így menekülésre való használata.