A galambok kiszagolják a hazafelé vezető utat

A kutatók azt tapasztalták, hogy a galambok „szagtérképeket” készítenek a környezetükről, és ezt használják fel a tájékozódásukhoz. Ez felváltja azt az eddigi elképzelést, miszerint a navigációhoz a Föld mágneses mezejének csekély változásait aknázzák ki.

„Ez a vizsgálat azért jelentős, mert első ízben vizsgálta egymás mellett a mágneses és a szagérzékelést” – mondta a kutatás vezetője, Anna Gagliardo a Pisai Egyetemről.

Annak kiderítése, hogy a madaraknak van egy olfaktorikus (szaglószervi) helymeghatározó rendszerük, a legújabb meglepő felfedezés a madárvonulással kapcsolatban. A madarak többek közt például pontosan tudják, hol ehetik tele magukat bogyókkal vagy rovarokkal, hogy meghízzanak a hosszú repülések előtt, és egyes fajok fölismerik a csillagképeket is, ami lehetővé teszi az éjszakai repülést.

A pisai kísérletekben Gagliardo – aki az Aucklandi Egyetem munkatársával, Martin Wilddal dolgozott együtt – egy 2004-ben végzett vizsgálat-sorozatot vett alapul, amely kimutatta, hogy a galambok képesek érzékelni a mágneses mezőket. A kutatónő úgy okoskodott, hogy e képesség megléte még nem jelenti szükségszerűen azt, hogy ténylegesen használják is a madarak.

A kutatás során 24 fiatal postagalambban elvágta a szagjeleket az agyba szállító idegeket. Másik 24 galambban a háromosztatú ideg (nervus trigeminus) folytonosságát szakította meg. Ez az ideg azzal a területtel áll kapcsolatban, ahol az agy a mágneses mező változásait detektálja.

A 48 madarat 50 kilométerre engedték el az otthonukat jelentő padlásuktól. Azok a madarak, amelyeket megfosztottak a mágneses mező érzékelésének képességétől, egy híján valamennyien hazatértek 24 órán belül. Ez azt jelezte, hogy nem a mágneses mező érzékelése segítette őket a navigálásban. Azok a madarak azonban, amelyeket a szaglóképességüktől fosztottak meg, a szélrózsa minden irányába szétrepültek Észak-Olaszországban. Csupán négy jutott haza.

Gagliardo és csoportja ebből azt a következtetést vonta le, hogy a galambok a szagok mintázataként értelmezik a tájat.

Az évről évre útra kelő vándormadarak navigációja még mindig jelentős vitákat vált ki a tudósok között. Egyes elméletek szerint, a madarak vizuálisan emlékeznek a tájra, amely fölött átrepülnek; más fajok a Föld mágneses erővonalait követik; az éjszaka repülők pedig emlékeznek az égbolt csillagtérképére.

Annak fölfedezése azonban, hogy a galambok képesek kiaknázni a szaglást a tájékozódásban, azért is fontos, mert e madarak navigációs képessége az egyik legkifinomultabb a természetben. A postagalambok kiemelkedő eredményeket érnek el abban, hogy hazatalálnak, amikor ismeretlen helyeken bocsátják őket szabadon. Az eddigi ismeretekből kiindulva, igen meglepő, hogy ezt a pontosságot a szaglás segítségével érik el.

Kapcsolódó cikk:
A vándormadarak értik az „idegen nyelveket”