Tisza-tó: öntözővíz-tározóból lett turistaparadicsom

Az előző részben képgalériát mutattunk a Tisza-tóról, sokak kedvelt nyaralóhelyéről. Most lássuk a történetét.

1973-ban adták át a Kiskörei-vízlépcsőt, öt évre rá pedig befejeződött a második ütemű duzzasztása, vagyis ekkor alakult ki a Tisza-tó mai mérete. A Tisza-tavat – korábbi nevén Kiskörei-víztározót – eredetileg mezőgazdasági, energiatermelési és ipari vízigény kielégítésére tervezték. Az idegenforgalom (vízi sport) csak az utolsó helyen állt a kiemelt funkciók sorában.

Az eredeti tervek szerint három ütemben készült volna el a tározó. A harmadik ütemben a tó vízszintjét a maihoz (1978-as szinthez) képest mintegy 1, 5 méterrel tovább növelték volna. Ez a lépés nem a műszaki feltételek hiánya, hanem a természetvédelem előtérbe kerülése, valamint a mezőgazdasági vízigények növekedésének elmaradása miatt hiúsult meg. Az 1978-as elárasztás után ugyanis fokozatosan igen változatos, mozaikos víztest és vízi ökoszisztéma alakult ki.

A magyarországi tavakkal ellentétben nem egyetlen nagy nyílt vízfelület jellemzi a tavat, hanem változatos vízmélységű, szigetekkel, csatornákkal, holtágakkal szabdalt átfolyásos tóról van szó, amely hasonlít a terület 19. századi folyószabályozás előtti állapotára. A feltöltés után fokozatosan megjelenő vízi élővilág hihetetlen gazdagsága, a természetvédelem felértékelődése valamint a gazdasági tényezők is amellett szóltak, hogy ne valósuljon meg a harmadik ütem. Ennek során ugyanis egységes, nyílt vizű tó jött volna létre, amelynek legfeljebb a part menti szakaszán lenne nádas és vízi növényzet.

A fentiek fényében egy 1993-ban hozott kormányrendelet előtérbe helyezte a természetvédelmi és turisztikai funkciót. A korábban prioritást élvező mezőgazdasági és ipari vízkivétel a mezőgazdaság leépülése, valamint a térség tervezett iparosításának elmaradása miatt háttérbe szorult.

Vadregényes vízi világ védett értékeket rejt

A tó területe napjainkban a nyári feltöltéskor 127 km², ebből 104 km² vízfelület (amelyből 62 km² nyílvíz, 42 km² pedig vízinövényzettel benőtt), a fennmaradó 23 km² terület pedig sziget, félsziget. A középvonala mentén 33 km hosszú Tisza-tó Poroszló és Tiszafüred között a legszélesebb: 6, 6 km. A Tisza-tó messze nem egy szokványos duzzasztott tó arculatát mutatja. A változtatható vízszint, a terelőgátak, csatornák, holtágak, szigetek igen változatos, vadregényes vízi világot teremtenek, amely nem csak az élővilág számára, de az ökoturizmusnak is kedvező.

A tó északi része a Valki- valamint a Poroszlói-és Sarudi-medence egy része ramsari terület. A Tiszavalki-medence egyes részei csak külön engedéllyel, kutatási céllal látogathatók. A Poroszlói-medencében létrehozott Tisza-tó sétány, amely nem más, mint egy lábakon álló sétahíd, egész évben nyitva áll a nagyközönség előtt, és lehetőséget nyújt a madárvilág megfigyelésére. A tó északi része elsősorban az ökoturizmusnak, madármegfigyelésnek nyújt teret.

Forrás: KÖTIKÖVIZIG

Itt egyéni vagy akár a nemzeti park szakemberei által kísért vízitúrákon is részt lehet venni. Meglepő módon a tó télen gyalogtúrázásra is alkalmas, ugyanis ősszel annyira lecsökkentik a vízszintet, hogy keményebb tél esetén a fagyott tófenéken és sekélyvizű befagyott részeken szervezett gyalogtúrákat lehet indítani. Délen az Abádszalóki-medence viszont a tömegturizmus helye, itt motorcsónak használata is megengedett. A horgász-turizmus pedig az egész tavon népszerű.

Az elmúlt években jelentős fejlődés ment végbe a turisztikai szolgáltatások (szálláshelyek, vendéglátóipari egységek) terén. 2006-2007-ben ROP pályázat keretében megépült a tavat szinte körbeérő mintegy 55 km hosszú kerékpárút Tiszafüredtől Poroszlóig.

Veszélyt jelent a távolról érkező szennyezés

A tó vízminőségét a Tiszán érkező víz állapota határozza meg. A felső szakasz vízgyűjtő területén lévő állattartó telepek, ipari létesítmények, bányák és a kommunális szennyezések gyakran okozhatnak gondot a Tisza magyarországi szakaszán, erre extrém példa a 2000-ben bekövetkezett cianidszennyezés. Nagyobb áradáskor tovább növeli a gondot a felsőbb partszakaszról bemosódó illegálisan lerakott hulladék. A folyóhoz képest a Tisza-tó kedvezőbb helyzetben van, ugyanis tó feltöltését biztosító zsilipek lehetővé teszik, hogy a fentről érkező szennyezett vizet kizárják a tóból, kivéve a nagyobb áradásokat, ilyenkor ugyanis a zárt zsilipek mellett a szigeteket meghágva, de mintegy természetes szűrőmezőn jut be a víz a medencékbe.

Forrás. KÖTIKÖVIZIG

A tó déli részén, a népszerűbb strandokkal rendelkező településeken, nyáron többszörösére duzzad a települések lakossága és a szennyvíztermelés. Például Abádszalók lakossága strandszezonban mintegy 5000 főről akár 20 ezer főre is nőhet hétvégenként. A szennyvíz viszont nem jelent terhelést a tónak, ugyanis a települések nagy része csatornázott, néhány helyen pedig most épül a csatornahálózat, a tisztított szennyvizet, pedig Kisköre alatt engedik a Tiszába.

Kicsi az öntözővíz-kitermelés

A tó eredeti fő funkciója vagyis az öntözővíz biztosítása máig megmaradt, bár a tervezetthez képest jóval kisebb szerepet tölt be. A környező terület vízellátása a Jászsági- és a Nagykunsági-öntözőcsatornán keresztül történik, de ezek kihasználtsága ma már csak 10 illetve 40 százalék. Nagy előnye viszont a nagykunsági rendszernek, hogy ökológiai vízpótlás biztosítható a Körös-völgy folyóiba gravitációs úton, a nyári aszályos napokon, amikor egyébként kevés vízmennyiség érkezik a Körösökön a hátoron túlról. Ipari célú vízkitermelés az eredeti tervekkel ellentétben nincs.

Viszont a Kiskörei-vízerőmű energiatermelése a tervezetthez hasonló mértékű. Az erőmű energiatermelése 100 millió kWh körül van évente, de nagy árvizes években ez alatt marad (ugyanis ekkor a magas alvízszint miatt nem érhető el a 6-7 méteres optimális vízlépcsőmagasság, amely a turbinák maximális kihasználásához szükséges), de volt olyan év is, hogy az energiatermelés értéke elérte a 120 millió kWh-t. A duzzasztómű másik funkciója a hajók zsilipelése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A teherhajó-forgalom ugyanis az 1980-as évek után jelentősen visszaesett, viszont megnőtt a kirándulóhajók száma.

Forrás: KÖTIKÖVIZIG

Szabályozzák a növényzet terjedését

A vízi növényzet gyors ütemű terjedése szintén gondot jelent, hiszen csökkenti a vízbe jutó fény és oxigén mennyiségét, ami kedvezőtlen feltételeket teremt a halak számára. Ezért a szakemberek rendszeresen végeznek „aratást”, amellyel szabályozzák a növényzet által borított terület nagyságát, és megakadályozzák, hogy a nyílt víz irányába terjedjen. A hamarosan induló tórekonstrukció során a vízi növényzet szabályozására is sor kerül.

A 33-as főúttól északra lévő Valki-medence 1979 óta a Ramsari Egyezmény hatálya alá tartozik, a főúttól délre elterülő Poroszlói- és Sarudi-medence egy része pedig 1996-ban lett ramsari terület. Jelenleg a tározó mintegy kétharmada (70 km2) áll természetvédelmi oltalom alatt, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság kezelésébe tartozik. A védett növényfajok közül említést érdemel a sulyom, a fehér tündérrózsa, a tündérfátyol, a mocsári nőszirom, a nyílfű, vagy az ebszőlő csucsor. A nádasokban, sekély vizű területeken több mint 200 madárfaj fordul elő, többek között búbos vöcsök, bakcsó, vörös gém, üstökös gém, fekete gólya, kanalas gém; a ragadozó madarak közül a kerecsensólyom, a vándorsólyom és a réti sas. Gazdag a hal fauna is, az ötvennél is több halfaj között több védett faj található.

Kapcsolódó cikkeink: