Indiánország

Írta: Charles Bowden
Fényképezte: Jack Dykinga

Egy távoli, Nap perzselte tájon – valahol a Rio Grande indián kaszinókkal telehintett völgye és az atombomba szülővárosa, Los Alamos között – lassacskán éledezni kezd a múlt. Egy új-mexikói indián törzs mindent megtesz azért, hogy a Santa Clara-kanyonban megújhodjanak ősi földjei. Itt, a patak fölé magasodó vulkáni szirtfalon bújik meg Puye egykori sziklafaluja.

Valaha indiánok népesítették be a temérdek kőházat és a puha tufába vájt hétszáznál is több barlanglakást, de immár öt évszázada lakatlan a hely. A falu egy csapadékosabb időszakban épülhetett, de az 1580 körüli aszályos években teljesen elnéptelenedett. Valamikori lakóinak leszármazottai ma a Santa Clara Pueblo rezervátumban élnek, 13 kilométerrel lejjebb a Rio Grande mentén. A törzs most azon szorgoskodik, hogy sok évtizedes elfeledettség után természetes formájában kelhessen új életre a Santa Clara Creek teljes vízgyűjtő területe, s előbb-utóbb ismét őshonos növények, hódok és Clark-pisztrángok népesítsék be ezt a több ezer hektárt.

Santa Clara Pueblo népe csak egyike az Egyesült Államok hivatalosan elismert 564 őslakos törzsének, akik közül mind többen igyekeznek „visszavadítani” a nemzedékeken keresztül kizsigerelt földeket. Az indián rezervátumok összterülete 22 millió hektár (összehasonlításul: a Nemzeti Parkok Szolgálata 34 millió hektárnyit felügyel), s bár ezek túlnyomó része nem vadon vagy vadvédelmi terület, újabban mégis figyelemre méltó dolgok történnek ezeken a tájakon. Épp azok mutatnak példát, hogyan lehetünk jó gazdái környezetünknek, akiket egykor megfosztottak földjeiktől, s akiket az Egyesült Államok kormánya – nem egyszer brutálisan – elnyomott.

A montanai szelis és kutenaj őslakosok törzsszövetsége nyilvánított először védett vadonsággá indián földeket – a Flathead rezervátum 37 ezernyi hektár hegy- és rétvidékét 1979-ben minősítették át. Az első kezdeményezést aztán újabbak követték: Oregonban a népörszi indiánok 6600 hektárt szereztek őseik földjeiből, kizárólagos halászati és vadvédelmi hasznosításra. Az északkelet-montanai aszinibojnok és sziúk bölényeket telepítenek vissza a Fort Peck rezervátumba. A Minnesotában élő csipuvák és odzsibuák a Red Lake megcsappant süllőpopulációját állítják helyre, az arizonai Fort Apache rezervátumban pedig nemcsak a veszélyeztetett apacs pisztráng lelt új élőhelyre, hanem immár ökológiai szemléletű erdőgazdálkodás váltotta fel az iparit.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. augusztusi lapszámában.