Regenerálódhat a Mexikói-öböl élővilága
Az amerikai kormány szerint 200 millió liter kivételével a BP kútjából kiszivárgott összes olaj eltűnt az öbölből. A szakemberek optimisták az ökoszisztéma rugalmasságát illetően.
A három hónap alatt kijutott 650 millió liter olaj csaknem fele természetes folyamatoknak köszönhetően bomlott fel, párolgott el, illetve oldódott fel. Tisztítás révén az összmennyiség alig negyedét sikerült eltávolítani. A kutat végül csütörtökön sikerült eltömíteni.
A Mexikói-öbölnek történelme során jó néhány környezeti katasztrófát el kellett szenvednie, öntisztulását tehát nem most először teszik próbára. A túlhalászás, a vonóhálók, a gyakori hurrikánok mind megteszik a magukét, nem beszélve a Mississippiről, amelynek vizével a kontinens szennyvizének mintegy 40 százaléka érkezik az öbölbe, ahol terjedelmes halálzóna jött létre.
A Mexikói-öböl 15 419 leírt fajjal mégis Amerika egyik legváltozatosabb élőhelye. Meleg vize kedvez az olajevő mikrobáknak, az áramlatok pedig felhígítják és elszállítják a szennyezett vizet. A Nemzeti Kutatótanács (NRC) becslése szerint évente 155 millió liter olaj szivárog természetes úton az öbölbe a tengerfenékről, így nem csoda, ha a mikrobiális ökoszisztéma alkalmazkodott az olaj hasznosítására.
Egyelőre mintegy 1000 kilométeres partszakaszt szennyezett be az olaj, hivatalosan 3606 madár, 508 veszélyeztetett tengeri teknős és 67 tengeri emlős pusztulását dokumentálták. A kutatók szerint ennél sokkal többen vesztek oda, csak tetemüket nem fedezték fel. A tengeri teknősöket érintette legérzékenyebben a katasztrófa. A szokatlanul hideg tél már így is több száz hüllővel végzett Floridában. Legsérülékenyebb közülük az álcserepes teknős, amelynek fészkei drasztikusan megcsappantak az utóbbi években, ismeretlen okokból.
Az öböl egészségének egyik fő indikátora a kékúszójú tonhal, amelyet világszerte veszélyeztet a túlhalászás. Két legfontosabb ívóhelye közül az egyik a Mexikói-öböl. Időzítése miatt az olajkiömlés tönkreteheti az idei szaporulatot.
A szakemberek szerint a Mexikói-öböl dinamikája leginkább egy bokszbajnokra hasonlít, akit számtalanszor kiütnek, de mindig feláll. Csupán az a kérdés, mikor jön el az a pont, amikor egyszer már nem fog.
Kapcsolódó cikkek: