Konzervált spermával a fennmaradásért

Lehet, hogy az amerikai óriásszalamandra (Cryptobranchus alleganiensis) egyik utolsó esélye a túlélésre a sötétben történő ikrarakás – fagyasztott spermiumokkal?
Az – a nyálkás vidra, vagy sátán-kutya kifejezésekkel is illetett – amerikai óriásszalamandrák elterjedésének területe, amely valamikor Arkansas északnyugati részétől New Yorkig terjedt, lecsökkent. Dale McGinnity, a Nasville-i Állatkert hüllőfelügyelője elmondása szerint a mintegy 0, 7 méter hosszú kétéltű állatok egyedszáma az utóbbi évtizedekben a legtöbb hagyományos vízgyűjtő területen 80–90%-kal lecsökkent, és manapság már csak az Appalache hegység déli részén és Pennsylvaniában lévő néhány elszigetelt kis vizes búvóhelyén találhatók.
A szakember elmondta, hogy az amerikai óriásszalamandrák elterjedési területükön minden államban védett állatok, és az amerikai Halászati és Vadászati Szolgálat mostanában vizsgálja azt a kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy az óriásszalamandra szövetségi védelmet kapjon. „A csökkenésük oka ismeretjen, de valószínű, hogy bizonyos szennyezések, pl. növényvédő-szerek bánthatják az állatokat, amelyeknek a bőre ezekre nézve könnyen átjárható” – tette hozzá McGinnity.
Hogy a dolog még kellemetlenebb legyen, az óriásszalamadrák természetes körülmények között nem tűnnek valami jól szaporodó állatoknak, valószínűleg azért, mert az emberek által gyártott, szintetikus hormonokat is tartalmazó szennyezőanyagok károsítják a kétéltűek reproduktív szerveit. A szennyezőanyagok hatással lehetnek a petékre és az ebihalakra is.
Mindezek eredményeképpen csak nagyon kevés amerikai óriásszalamandrát lehet természetes körülmények között találni, ezek is leginkább idős állatok – a kétéltűek ugyanis akár 30 évig, vagy még annál tovább is elélhetnek.
Az óriásszalamandrák egyedszámcsökkenése 2009 szeptemberében arra ösztönözte az egyik nemzetközi munkacsoportot, hogy fagyasztással történő tartósítás (krioprezerváció) céljából spermiumokat gyűjtsön néhány fogságban lévő szalamandrából; ez a gyakorlat megszokott fagyasztási eljárás az állatkertekben, amelynek során a spermiumokat úgy fagyasztják le, hogy a sejtmembránok nem károsodnak.
„Jóllehet, több állatkert nagy hangsúlyt fektetett a kétéltűek fogságban való szaporítására, ez idáig egyiküknek sem sikerült a dolog” – nyilatkozta McGinnity. „Egyszerűen érthetetlen, e téren miért olyan makacsak ezek az állatok. Először spermiumokat vettünk le egy élő szalamandrából, lefagyasztottuk őket, majd az állatot szabadon eresztettük” – mondta el McGinnity, aki a belgiumi Antwerpeni Állatkert valamint a Michigani Állami Egyetem munkatársaival egyetemben maga is részt vett a sperma-krioprezervációban.
„Mint valamiféle kihalás elleni biztonságpolitika, a spermiumok lehetőséget adnak a tudósoknak arra, hogy elősegítsék az óriásszalamandrák szaporodását” – vélekedett a csoport egyik tagja, Dalen Adnew, a Michigani Állami Egyetem reprodukciós patológusa. A tudós szerint példának okáért, a kutatók használhatnak betárolt spermiumokat egyes egyedek egymással való keresztezésére, annak elérése érdekében, hogy a vadon élő óriásszalamadrák genetikai diverzitását fokozzák. A genetikai sokféleség nagyon fontos abból a szempontból, hogy az szoros kapcsolatban van a szalamandrák szaporodásával, a beltenyészetből származó utódok ugyanis sokkal gyengébbek lesznek, és a betegségekkel szembeni ellenálló képességük is kisebb.
Sperma-vesztett szalamadrák
„Sátáni nevük ellenére ezek a nagy, petyhüdt teremtések ténylegesen nagyon kellemesek” – fogalmazott Agnew. Kezes természetük bizonyára hozzásegíti a kutatókat ahhoz, hogy szalamandra-spermát gyüjtsenek, amit az első láb és a farok közötti terület dörzsölésével lehet „lefejni”. Agnew úgy találta, hogy az óriásszalamandráknál – a többi kétéltűhöz hasonlóan a farok körül egy kiemelkedő szövetcsík húzódik. „Negyvenszer megnyomva ezt a területetcsaknem úgy néz ki, mint egy csigaszerű fonadék” – mondta Agnew, hozzátéve, hogy a kiemelkedő kígyózó szövetrész lökést ad a spermiumsejteknek.
Az Antwerpeni Állatkert szakértője, Robert Browne egy egyedi krioprezervációs receptet alkalmazott az óriásszalamandrák spermiumainak hat hónapig tartó életben tartásához – ideális esetben a spermiumok több száz évig is eltarthatók.
A Dinoszauruszok óta nem változtak
Az óriásszalamandrák alapvetően nem változtak a föltörténeti középidő óta, amikor a Földet a dinoszauruszok uralták. Mindössze két olyan faj létezik, amely rokonságban van az amerikai óriásszalamandrával: a kínai óriásszalamandra és a japán óriásszalamandra; ezek populációi szintén visszaszorulóban vannak. „Ha elveszítjük őket, az evolúció történetének egy szakaszát veszítjük el, mivel ez az állatcsoport egyedi, megismételhetetlen és máshol nem valószínű, hogy előfordul” – fogalmazott McGinity.
Szöveg: Christine Dell Amore/National Geographic