Katalin, Liza, Katinka2020. november 25., szerda
Természet

Állatvédő bennszülöttek

2010.09.03.Admin
National Geographic Magyarország

Ausztrál kutatók szerint a bennszülöttek rituális okokból vésték sziklába több helyen a 20. század közepén kihalt erszényes farkasok képét, mivel így próbálták őket megóvni a kihalástól.

Az Australian Rock Art Research Association elnöke, Ken Mulvaney szerint az északnyugat ausztráliai Pilbara régióban megtalált különleges sziklaképek elsődleges funkciója az volt, hogy egy sajátos rituálé révén az igen ritka állatfajt megvédje a kihalástól. A Pilbara régióban megtalált ábrázolások mennyiségi okokból is komoly felfedezést jelentenek; az a 20 sziklakép, amelyere a kutatók rátaláltak, ugyanis hatalmas „koncentrációnak” tekinthető egy szűk területen.

Egyedi ábrázolások
Mulvaney szerint a képek akár 3000 évesek is lehetnek, mivel az erszényes vagy más néven tasmániai farkasok először ebben az időben kerültek veszélybe. (Körülbelül 4000 éve érkeztek meg ugyanis a kontinensre a dingók.) Az ausztrál kutató ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy nem egyszerű művészeti alkotásokkal van dolgunk, hanem elsősorban egy rituálé részeként felfogott képekről. Ez elsősorban a különleges ábrázolásmódból látható, hiszen a kőbe vájt erszényes farkasra számozott csíkozás került, a farkasok mellett pedig egy olyan ősi kengurufaj is látható, amelyek nagyjából a tasmániai farkasokkal egyidőben halhattak ki.

A kutató határozottan kiáll álláspontja mellett: „Úgy gondolom, hogy a farkast és áldozatát azért ábrázolták egy képen, hogy ily módon segítsék elő a farkasok életben maradását. A rituálé a farkasoknak segített volna zsákmányuk elejtésében” – nyilatkozta Mulvaney az ABC Science Online-nak.

Ehhez hasonló rituális képeket már korábban is fedeztek fel Ausztráliában, ám azok nem egy ritka, sőt később kihalt állatfaj megsegítésére készültek, hanem a bennszülöttek étkezési szokásaiban is komoly szerepet játszó állatok elejtését ábrázolják. Ezen „önző” és a bennszülöttek létfenntartását elősegítő rituáléktól azonban úgy tűnik teljesen eltér az erszényes farkas ábrázolása, mivel az állatnak sohasem volt túl jó híre.

Veszélyes, kihalt ragadozó
Az erszényes vagy tasmán farkas Ausztrália és Tasmánia legnagyobb ragadozója volt. Elnevezése ellenére sem a kutyáknak, sem a farkasoknak nem rokona. Erőteljes állkapcsát közel 180 fokra is ki tudta nyitni, amellyel az áldozat fejét szétroppantotta. Zsákmányát főleg kenguruk, törpekenguruk és talajon fészkelő madarak alkották, azonban nem vetette meg a rideg állattenyésztők juhait és birkáit sem. Az őslakosok inkább féltek tőle, néhány farmer pedig egyenesen valamilyen vámpírfélét látott benne, amely megissza áldozatai vérét, aztán otthagyja a tetemet.

A tasmán farkasok vadságát, amely etológusok szerint olyan mértékű volt, hogy csak akkor engedték el áldozatukat, amikor abból már az utolsó szusz is kiszorult, minden valószínűség szerint csak a kihalásukat előidéző dingóké haladta meg. A dingókat kb. 4000 évvel ezelőtt hozták be Ausztrália északi részébe, melyek táplálkozási szokásai megegyeztek a tasmán farkasokéval. Utóbbiak azonban úgy tűnik, nem bírták a kiválasztódás generálta versenyt, és lassan kipusztultak. E folyamathoz az utolsó lökést az ember adta meg.

Az utolsó egyedek
1788 és 1998 között 20 emlős-, 20 madár- és 68 növényfaj tűnt el örökre Ausztráliából. Ezen emlősök között volt Ausztrália legnagyobb termetű őshonos ragadozója, az erszényes farkas is. Az erszényes farkas (Thylacinus cynocephalus) testfelépítése nagyon hasonló a kutyáéhoz, de a lába rövidebb. Hossza 123–195 centiméter (ebből 38–65 centimétert tett ki a farok), marmagassága pedig 35 és 60 centiméter körül volt. Tömege 15–30 kilogramm lehetett. Bundájának színe a világosszürkétől a sárgásbarnáig terjedt, s vállától a farka felé haladva 13–20, a tigriséhez hasonló függőleges csík húzódott.

Az Thylacinus cynocephalus első eleven példányát 1808-ban sikerült befogni. A későbbi becslések szerint ebben az időben körülbelül 3000 egyed élhetett szabadon, 1888 és 1904 között azonban az ausztrál kormány prémiumot fizetett a megölt állatokért.

Ennek köszönhetően 16 év alatt 2268 tasmán farkast pusztítottak el. Az utolsó két állatot 1930 és 1933 között fogták be. Ezeket a példányokat egy ausztrál állatkertbe vitték, ahol annak ellenére nem szaporodtak, hogy a farkaspárt együtt tartották. Az utolsó farkas 1936-ban pusztult el. Az állat hivatalos védelmét elég későn, 1938-ban hirdette ki az ausztrál kormány. 1937–38-ban, 1945-ben, 1946-ban, majd 1963-ban vezettek expedíciók az állatok felkutatására, ám a kutatók egyetlen állatot sem találtak, csak állítólagos lábnyomaikat fedezték fel.

Felélesztik a kihalt fajt?

Pár évvel ezelőtt a sydneyi Ausztráliai Múzeumban ráakadtak egy üveg spirituszban őrzött tasmániai farkaskölyökre, mely rendkívül jó állapotban maradt fenn.

Az állatot 1866-ban rakták spirituszba, amely Michael Archer professzor, a múzeum igazgatója szerint sokkal jobban tartósít, mint a formalin.

Az Ausztráliai Múzeum kutatóinak azóta sikerült a kölyökegyed tartósított teteméből kivont DNS-molekulák elemzése révén számos gént beazonosítaniuk, amelynek segítségével a szakemberek reményei szerint tíz éven belül feltámaszthatják a legendás állatot.

Hozzászólások

A falak foglya

A falak foglya

A fotó Budapesten készült, egy belvárosi ház udvarán. A fa a kőrengetegben is él és tör az ég felé.

Meglepően tudatosan repülnek a poszméhek

Meglepően tudatosan repülnek a poszméhek

A rovarok tökéletesen föl tudják mérni saját testméretüket, ez a képességük akkor fontos, ha szűk résen kell átrepülniük.

Megkezdődött a madáretetési szezon

Megkezdődött a madáretetési szezon

Az első fagyok beköszöntével megkezdődött a 131. országos énekesmadár-etetési szezon, melynek során több mint egy évszázada igyekeznek a madárbarátok megkönnyíteni az állatok táplálékhoz jutását - tette közzé a hírt az MTI.

Szavazzunk a 2021-es év rovarára!

Szavazzunk a 2021-es év rovarára!

Idén is december 6-án zárul a szavazás, és nincs könnyű dolga annak, aki szeretne szavazni.

Eltérően reagálnak a sarkvidéki állatok a klímaváltozásra

Eltérően reagálnak a sarkvidéki állatok a klímaváltozásra

25 év adatai alapján végeztek átfogó felmérést az északi sarkvidéki régió lakói körében.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket