A könnyebb zsákmányejtés végett suttogásra váltanak a denevérek

Az Európában honos nyugati piszedenevér (Barbastella barbastellus) a világon az első olyan denevérfaj, aki méltán érdemelte ki a suttogó nevet. Új vizsgálati eredmények arra utalnak, hogy az európai denevérek lehalkítják beépített ultrahang készüléküket, ha annak segítségével némelyik éjjeli lepkefaj jelenlétét érzékelik. Így közelebb kerülhetnek hozzájuk és könnyebben lecsaphatnak védtelen áldozatukra.

A sötétben való tájékozódáshoz a legtöbb denevérfaj ultrahangot bocsát ki. A visszaverődő hanghullámok alapján azonosítják be az útjukba kerülő tárgyakat, és tájolják be a zsákmányállatokat, így az éjszakai repülő rovarokat is.

Az éjjeli lepkék közül a hallószervvel rendelkezők képesek érzékelni a denevérek hangjeleit, és így ki tudják őket kerülni. Néhány fajuk, mint a tigrislepke, még ultrahangos kattogásokat is hallat, csakhogy megzavarja a denevérek hanglokátorait.

A simaorrú denevérek közé tartozó piszedenevér viszont a suttogó rajtaütés stratégiáját alkalmazza, hogy túljárjon a hallószervvel rendelkező éjjeli lepkék eszén. „A természetben ez a jelenség igen ritka” – jelentette ki Holger Goerlitz a bristoli egyetem biológusa, a vizsgálatot végző csoport vezetője.

“Az evolúció során a zsákmányállatok a túlélés reményében több alkalmazkodási, védekezési technikát fejlesztettek ki. Ezért ritka olyan esetet találni, amikor a ragadozó kerül ki győztesen a versenyből” – fogalmazott a kutató.

Suttogó denevérek
A vizsgálatot megelőzően a kutatók már tisztában voltak azzal, hogy a piszedenevérek különösen profi vadászok. Hogy megtudják ennek az okát, a tudósoknak pontosan meg kellett határozniuk, mire vadászik az állat, ezért Goerlitz és csapata genetikai elemzésnek vetette alá a denevérek ürülékét.

Az eredmény szerint a denevérek vacsorája többnyire hallószervvel rendelkező éjjeli lepkékből áll, mint amilyen például a nagy, sárga rejtett szárnyú moly. Ezt követően a kutatók azt vizsgálták, hogy a hallásra képes lepkék hogyan tudják észlelni a piszedenevérek által kibocsátott ultrahangot. Az Észak-Angliában dolgozó kutatócsoport egy kis elektródát vezetett be a korábban fogott sárga, rejtett szárnyú moly hallójáratába. Az elektróda rögzítette, amikor a hallóideg aktivizálódott. Ekkor észlelte a moly a denevér hangjelzéseit. Ezzel párhuzamosan a kutatók mikrofonnal rögzítették különböző piszedenevérek által kibocsátott ultrahang-hullámokat. Ezzel a csapat be tudta tájolni, pontosan honnan származnak a hangok. Összehasonlításképpen a csapat más denevérfajok hangjelzését is rögzítette, mint például a szőröskarú koraidenevérét (Nyctalus leisleri). Később, laboratóriumban összeillesztették a kirakós játék darabjait: a hallóidegek aktivizálódásának és a hangjelzés rögzítésének időpontját.

Az eredmények azt mutatták, hogy a piszedenevér 3 és fél méterre is meg tudja közelíteni az éjjeli lepkét anélkül, hogy az észrevenné. A legtöbb füles, vagy egyéb lepke általában mintegy 30 méterről képes észlelni a denevéreket – olvasható a kutatók megállapítása a Current Biology szeptember 14-i számában megjelenő tanulmányban.

A visszhangos tájékozódás további vizsgálatai feltárták, hogy a piszedenevér hangjelei százszor gyengébbek a többi denevér által kibocsátott visszhangtól. Goerlitz megjegyezte, hogy a zsákmányszerzés érdekében halkabbra állított ultrahangjelzések inkább hátrányt jelentenek a denevérek számára, ugyanis gyakorlatilag behatárolja (beszűkíti) a „látóterüket”. Az összes többi denevérfajnak messzebbről is érzékelhető hangjelzése van, olyan ez, mint egy jó zseblámpa, ami mellett a piszedenevér hanglokátora olyan csak, mint a gyertya lángja. Csupán közvetlen közelről „látszik”.

Mégis ez a különleges képesség azt jelenti, hogy a piszedenevér jó vevő rovarpiacon, ugyanis a nem suttogó denevérek általában nem tudják elkapni őket.

Vajon kifejleszt az éjjeli lepke egy újabb túlélési stratégiát a denevérek gyengébb ultrahangjai ellen? „Nem valószínű” – mondta Goerlitz. „Ha a lepke még érzékenyebb lenne a hangokra, akkor ezt a törékeny rovart túlontúl meg tudnák zavarni olyan ismeretlen hangok, mint például a szél susogása vagy a levelek zúgása.”

Egyelőre tehát 1:0 a denevér javára.

Kapcsolódó cikkek: