Cápák Washington folyójában

Cápák a Potomacban
A múlt héten két, közel három méteres bikacápát fogtak ki a Potomacból – jelentette a helyi NBC4-es televízió. Egy Willy Dean nevű halász múlt hét hétfőn a Chasepeake-öböl bejáratánál lévő Lookout Pointtól mintegy 5 kilométerre északra lévő Cornfield Harbournál vetette ki a hálóját, abban a reményben, hogy sikerül sasráját fognia egy salamon-szigeteki tengerbiológus számára. Amikor hétfő este ellenőrizte a hálót, minden rendben lévőnek tűnt. Kedd reggel azonban, amikor a halász ismét ellenőrizte a hálót, rémisztő felfedezést tett: a hálóban egy közel három méter hosszúságú bikacápa (Carcharhinus leucas) vergődött, amely egyike a Föld az emberre potenciálisan legveszélyesebb cápafajainak.

„Nem mondhatni, hogy a bikacápák gyakori vendégek lennének a Potomacban, de rájákra vadászva rendszeresen megfordulnak az öbölben (Chesapeake-öböl – a szerk.). Mivel szervezetük meglehetősen jól bírja az édesvizet, időnként messzire fölúszhatnak a torkolatokon, s ezért a folyókban is találkozhatunk velük” – nyilatkozta Christy Henderson fotós, a Buzz Marina horgászhajó tulajdonosa, aki a fényképeket készítette Willy Dean fogásáról.

Willy Dean halász a kifogott bikacápával (Fotó: Christy Henderson)

Ugyanazon a napon néhány kilométerrel följebb a folyón, Tall Timbersnél egy másik, szintén közel három méteres bikacápa akadt Thomas Crowder halász hálójába.

Több folyóban is látták őket
A 2–4 méteresre megnövő, igen agresszív természetű bikacápák mindhárom óceán trópusi illetve meleg-mérsékelt területein előfordulnak, jellemzően a partok közelében élnek – valószínűleg ez az egyik oka, hogy a fürdőzők olyan sokszor találkoznak velük. Az Amazonason akár 1500 kilométerre is felúszhatnak, de például előfordult már, hogy Indiában, a Gangeszben megmártózó zarándokokra is támadtak.

A fürdőzők által kedvelt helyeken él. Ez számos – olykor halálos – balesethez vezet. (Fotó: Brian J. Skerry/National Geographic)

Nicaraguában, Közép-Amerika legnagyobb édesvízű tavában, a Nicaragua-tóban is rendszeresen előfordulnak. A bennszülöttek annyira rettegtek a tóban élő éhes ragadozóktól, hogy arannyal felékszerezett halottaikat nekik áldozták. Mivel a Nicaragua-tó viszonylag távol fekszik a tengertől, a biológusok egészen a 20. század második feléig úgy gondolták, hogy egyedi, édesvízi cápafajról van szó. Csak egy 1966-ban végzett vizsgálat során jöttek rá, hogy nagyméretű bikacápák úsznak föl a Karib-tengerből a San Juan folyón. Útjuk során az állatoknak számos akadályt kell leküzdeniük, zúgókon kell áthaladniuk. A cápák azonban – akárcsak a vízeséseken fölugráló lazacok – a vízből ki-kiugorva ezt az akadályt is képesek legyőzni.

Henderson elmondása szerint nem a bikacápák az egyetlen nagytestű vendégek a Chesapeake folyótorkolat közeli részein: ezen a nyáron egy kifejlett hosszúszárnyú bálna is betévedt az óceánról.