Nem tudták becsapni a felnőtt vándormadarakat

A kutatók apró énekesmadarakat fogtak be éves vándorútjuk közepén, majd háromezer kilométernyi távolságra szállították őket, hogy megállapítsák, eltalálnak-e a telelőhelyeikre.
A tudósok 30 borzfejű sármánypintyet (Zonotrichia leucophrys) ejtettek csapdába miközben a madarak úton voltak alaszkai költőhelyeikről az Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban lévő telelőhelyeikre. A madarakat ezután kilátást nem biztosító szállítódobozokba tették, és utasszállító repülőgépeken a nyugati parti Seattle-ből New Jerseybe – mintegy 3700 kilométerre az Egyesült Államok keleti partjától – repítették.
Néhány nap elteltével a madarakra apró rádióadót erősítettek, és elengedték őket. Repülési útvonalukat a földön és egy kis repülőgéppel is követték a kutatók. Nagyon egyszerű haladási mintázatot kaptak. A 15 felnőtt madár észrevette, hogy délnyugat felé kell repülniük ahhoz, hogy téli szálláshelyükre jussanak, a 15 fiatal madár viszont – amely korábban még sosem vándorolt –folytatta a repülést dél felé mintha mi sem történt volna.
A tudósok már régóta törik a fejüket azon, hogy miként találják meg költő-, illetve a telelőhelyeiket a vándormadarak több ezer kilométer távolságnyira, még akkor is, ha nincsenek más madarak, amelyek vezetnék őket.
A Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban megjelent tanulmány szerzői leírják, hogy az „eltérített” felnőtt sármánpintyek az átszállítás után gyorsan kiválasztották a helyes vándorlási irányt. A borzfejű sármánpinty jellemzően egyedül és éjszaka teszi meg hosszú vándorútját. Az, hogy a fiatalok is képesek odatalálni a fajra jellemző telelőhelyekre veleszületett tájékozódó képességre utal. Az a tény viszont, hogy a felnőttek még 3700 kilométeres eltérítés után is korrigálták az útvonalukat azt jelzi, hogy a korábbi vonulások alkalmával valamiféle „navigációs térképet” is készítenek.
Kapcsolódó cikk:
A vándormadarak értik az „idegen nyelveket”