A halálkígyó halálos ennivalója

Az Ausztráliában élő mérges északi halálkígyó (Acanthophis praelongus) békákkal táplálkozik. Az élelemként fogyasztott békák között azonban akad mérgező is. Ha a kígyó nem akar maga is áldozattá válni, óvatosan kell cselekednie. Miután megmarta a mérgező békát, megvárja, hogy áldozatának mérge lebomoljon, csak azután fogyasztja el a zsákmányát. A fölfedezés segíthet az ökológusoknak annak földerítésében, hogyan kerekedhet egyik faj a másik fölé az evolúció folyamán.

A halálkígyó méregfogaival megmarja a gyanútlan békákat, és mérget juttatva beléjük megöli őket, hogy felfalhassa őket. A békák azonban visszavágtak: különféle védekező módszereket – hosszabb lábat a nagyobb ugrásokhoz vagy mérgező vegyületeket – alakítottak ki az evolúció folyamán.

Ben Phillips és Richard Shine a Sydneyi Egyetem két ökológusa elhatározta, hogy alaposabban megvizsgálja a kígyó általános táplálkozási viselkedését. E közben fedeztek föl egy érdekes csavart az evolúciós „fegyverkezési versenyben”.

A kutatók különféle fajokhoz tartozó békákat dobtak a kígyók üvegterráriumába, és videokamerával rögzítették, hogyan ejtik el zsákmányukat a kígyók. A nem mérgező békákat rögtön a marás után lenyelték a halálkígyók. Két békafaj esetében viszont nem voltak ilyen mohók a hüllők.

A pettyes mocsáribéka (Limnodynastes convexiusculus) – amely ingerlésre ragacsos anyagot választ ki a bőrén – elfogyasztása előtt 10 percet vártak a kígyók. A további vizsgálatok kiderítették, hogy a ragasztó 10 perc elteltével megszárad és elveszti korábbi tapadós tulajdonságát.

A kígyók még tovább – 40 percet – vártak, mielőtt nekiláttak volna a halálos mérgű északi levelibéka (Litoria dahli) bekebelezésének. Ennyi idő alatt ugyanis biztosan lebomlik és ártalmatlanná válik a béka által kiválasztott méreganyag. A kígyók a marás után rögtön elengedik a békát, sőt sokszor ők is tátott szájjal, hátukra fordulva mozdulatlanul fekszenek egy ideig. Végül azonban általában elfogyasztják a zsákmányt.

Shine szerint a kígyók azzal, hogy kivárják a béka kémiai védekezőanyagának a lebomlását, verhetetlen stratégiára jöttek rá. „A ragadozónak, amely olyan zsákmányt fogyaszt, amelynek a védelme megszűnik a halála után, nincs más dolga, mint kivárni a megfelelő időt” – magyarázza Shine.

A kígyók tehát jelenleg nyerésre állnak a békákkal vívott evolúciós csatában, de könnyen elképzelhető, hogy a békák előbb-utóbb hatékonyabb stratégiát „dolgoznak ki”. Ilyen lehet például, ha lassabban lebomló mérget kezdenek termelni, ami több más békafajban ma is megfigyelhető.