Mi az evolóciós célja az utódkannibalizmusnak?

A zoológusok eddigi megfigyelései szerint olyan fajok és rendszertani családok hajlanak utódaik felfalására, mint a vöröshátú erdei pocok (Myodes glareolus), a házi pirók (Carpodacus mexicanus) vagy a farkaspókok (Lycosidae), de a jelenség számos halfajra is jellemző.

A kannibalizmus e formájának ilyen széles körű fennmaradását valamilyen evolúciós előny segíthette elő – vélik a kutatók. „Ha semmilyen előnnyel nem járna ez a magatartás, nem alakulhatott volna ki” – állítja Hope Klug, az amerikai Floridai Egyetemről, aki az alábbi kutatást vezette.

A floridai kutatócsoport a korábbi tanulmányokból irányadónak tartotta azt a hipotézist, hogy a szülők számára a peték értékes energiaforrást jelentenek a szűkös időkben. Azonban az olyan, halakkal végzett felmérésekben, amelyekben a kutatók kielégítő táplálékforrást biztosítottak a megfigyelt egyedeknek, egyes példányok továbbra sem hagytak fel az utódkannibalizmussal – azaz nem csupán könnyű táplálékszerzési lehetőségről van szó esetükben.

Az egyéb szóba jövő motivációs tényezők felmérése céljából Klug és kollegái egy számítógépes modell segítségével készített virtuális organizmust tanulmányoztak. A szimulációban az utódkannibalizmus is megjelent a kicsinyeiket nevelgető egyedeknél.

A kutatók megállapították, hogy a tojások elpusztítása ugyanolyan evolúciós nyomást jelenthet, mint amilyennek a ragadozók teszik ki az utódokat. Azaz a megmaradt tojások így gyorsabban nőnek, és minél gyorsabban gyarapodnak, annál nagyobb esély van a bennük fejlődő élőlényeknek a túlélésre. A kannibalizmus a reprodukciós gyakoriságot is növelte, tekintve hogy látványosan fokozódott a partner iránti vonzalom. Ez utóbbi magatartás okát azonban nem sikerült tisztáznia a kutatócsoportnak.

A szimuláció megerősítette, hogy az utódkannibalizmus bizonyos fokú energiafedezetet is jelent.

A szerzők konklúziója szerint az utódkannibalizmus azoknak az utódoknak a kirostálását szolgálja, amelyek túl lassan és túl sok szülői gondoskodás árán válnának kifejlett példányokká. A természet eme kegyetlensége segít a szülőknek megőrizni energiáikat a következő szaporulatra is.

Először jóval több utódot hoznak a világra, hogy azok közül kiválasszák a legéletképesebbeket – nyilatkozta Klug a külföldi hírügynökségeknek. A fajtársak közötti versengés a rendelkezésre álló táplálékért szintén behatárolja azt az energia- és időmennyiséget, amelyet a szülők a következő generációra fordíthatnak.

Kapcsolódó cikk:
A pók, akiben mély nyomokat hagy az első udvarló