Cetagyar a párzás szolgálatában

A mintegy 21 fajt magában foglaló csőröscetek családja a bálnák és delfinek legkevésbé ismert csoportját alkotja. Jellemzően négy méter hosszúak, és idejük legnagyobb részét az óceán mélyén töltik táplálékot keresgélve. Csak ritkán és rövid ideig merülnek föl a felszínre. Néhány fajukat még nem is látták elevenen, csak partra vetett tetemeikből tudnak a létezésükről.

Agyarak a hímek állkapcsában
A csőröscetek egyik legkülönösebb – a cetek közt egyedülálló – anatómiai tulajdonsága, hogy a hímek alsó állkapcsában két oldalt egy-egy agyarszerű fog ül. A fogak vagy agyarak alakja a különböző fajok között jelentősen eltér. A tudósok már régóta törik a fejüket e fura képződmények funkcióján, mivel a csőröscetek zömmel puhatestű kalmárokkal táplálkoznak, tehát a zsákmány elejtésében, illetve elfogyasztásában nem játszanak szerepet. Egyes fajok esetében igazából inkább akadályozzák a táplálkozást, mivel a felső állkapocs fölé hajlanak, így megakadályozzák, hogy a száj teljesen kinyíljon.
A nőstényeknél ezek a fogak hiányoznak. Jószerivel ez az egyetlen látható különbség a hímek és a nőstények között.

A csőröscetek genetikai családfája
Az Oregon Állami Egyetem Tengeri Emlőskutató Intézetének kutatócsoportja Scott Baker vezetésével 14 csőröscetfajból vett DNS-mintát, és ezek elemzése alapján megalkották a csőröscetek családfáját, amely bemutatja, hogy az egyes fajok hogyan fejlődtek az evolúció folyamán.

Ritkán látni őket

A csőröscetek evolúciójáról alkotott egyik elmélet szerint a különböző csoportok a tengerek szűk öbleiben alakultak ki, többé-kevésbé elszigetelődve a nyílt óceánoktól. Az elmélet szerint ez az evolúciós minta felelős a fogak különböző alakjáért. A genetikai vizsgálatok szerint azonban ez nem valószínű.

Párválasztás a fogak alapján
Kiderült, hogy az agyarak jórészt díszítő bélyegek, amelyek a fajok szétválásának egyik hajtóerejévé váltak – nyilatkozta Baker. Az agyarak elősegítik, hogy a nőstények felismerjék saját fajuk hímjeit, ami egyébként esetleg nehézségekbe ütközne, hiszen e fajok színe és alakja meglehetősen hasonló.

Így tehát a nőstények a fogak alakja alapján választják ki a megfelelő fajú hímeket, amelyekkel párosodnak. Kiderült, hogy azok a hímek a legsikeresebbek, amelyek az adott fajon belül a legjellegzetesebb foggal rendelkeznek.

Ez elősegíti a különféle fogalakok megőrződését, és ezek talán egy – evolúciós léptékben mért – idő múlva másodlagos nemi jelleggé erősödnek. A kutatók úgy vélik, hogy ez az első eset, amikor kimutatták, hogy a másodlagos ivari szelekció alakítja valamely tengeri emlős evolúcióját.