Kongó elfeledett gorillái

A Kongói Köztársaság és a Közép-Afrikai Köztársaság határán, egy parányi területen sok gorilla él a észrevétlenül a dús vegetáció miatt. A térség neve Mondika, 15 négyzetkilométeren tíz gorilla csapat osztozik. A nyugati gorilláknak van a legnagyobb területe a gorillák között. De a határai rugalmasak, és egybemosódnak más csoportokéval.

A táplálék az egyik olyan tényező, amely megkülönbözteti a nyugati gorillákat a többi gorillától.
A sokkal jobban ismert hegyi keleti gorillákkal ellentétben, akik az erdő hatalmas salátástáljában ücsörögve egész nap leveleket esznek, a nyugati gorillák elsősorban gyümölcsön élnek.
A klán étrendje igen változatos: több mint 70 féle gyümölcsön túl gyökerek és levelek is. Ám nem szigorú növényevők, mivel a termeszt is jóízűen fogyasztják. A vezér eszik elsőként, ha kevés a táplálék, a nőstényeknek nem mindig marad elég. Élelemszerzésért egy gorillacsalád átlagosan 2, 5 kilométert tesz meg naponta, 2-3 rövid menetben.

A mocsárban magaslesből
Első pillantásra a Kongó-medence egybefüggő zöld rengetegnek tűnik, melyben könnyedén elrejtőzhet 100.000 gorilla. Alaposabban megnézve azonban jellegzetes tájképi szerkezetet mutat: tágas, mocsaras tisztásokat, amelyeket a helybéliek bai-nak neveznek.

A Mbeli Bai-on a környezet ideális a mindennapi életük tanulmányozásához. Ezt az erdőben nem lehet látni, de itt a kutatók egy magaslesről diszkrét távolságból szemlélhetik a történéseket.

Kongó elfeledett gorillái Különösen a “kangwasika” nevű, rendkívül tápláló növény, csábítja a gorillákat, amely csak a mocsaras tisztásokon terem. Ez a táplálék talán fontosabb a nőstényeknek, mint Kingónak, hiszen domináns vezérként akkor is ő eszik elsőként, ha kevés a táplálék, így a nőstényeknek nem mindig marad elég. A mocsár bősége viszont kiadós étkezést biztosít nekik, és a kicsinyeiknek is. Nagyít>>

Az egyik ilyen bai ad otthont a Vadvédelmi Társaság újabb kutatóközpontjának.
2003-ban itt történelmi pillanatot rögzített a kamera, olyasmit, amit vadon élő gorillától korábban senki nem látott: eszközkészítést, és –használatot.

2003-ban a Leah nevű nőstény nem tudván milyen mély a víz (a gorillák nem tudnak úszni) fogott egy ágat, letörte magának, aztán döfködő mozdulatokat tett, miközben előre lépkedett. vagyis mérte a mocsár mélységét. Néhány héttel később egy másik nőstény is ágat döfött a sárba, hogy megtámassza magát, miközben táplálékért nyúl.

Viadal a nőstényekért
Milyen az amikor két ezüsthátú összecsapásra készül? Mereven állnak, és feszítenek, mint két testépítő. A tényleges harc ritka, de ha az egyikük gyengének tűnik, a nőstényei talán elcsábulnak, és átállnak a vonzóbb hímhez. Az ezüsthátúak akkor nyugszanak meg egy kicsit, miután a nőstényük utódot szül, mert onnantól a nőstény rászorul az ő védelmére. Az utód nélküli nőstény nem ilyen hűséges, nem függ a hímtől, szabadon dönthet, ha másik csoporthoz akar csatlakozni.

Nem tudni, hogy az agresszió a csapatban tartja, vagy inkább elűzi a nőstényeket. Ez érdekes kérdést vet fel: vajon azt akarják, hogy ez az erős hím a helyükre tegye őket, vagy azt fontolgatják, hogy alkalom adtán átpártolnak egy másik ezüsthátúhoz? Talán a nőstény szempontjából hasznosabb az erőszakos hímet választani, mert az jobban meg tudja védeni az utódait. De sok mindent nem tudunk még a párválasztás törvényszerűségeiről.

Tudják, hogy a csapatok között van versengés, ám a csapaton belüli történésekről alig tudni valamit. Amikor nőstények csapnak össze, általában ugyanabból a csapatból valók, és leggyakrabban élelmen vesznek össze. A kutatók még nem biztosak benne, hogy a csapat nőstényei között létezik-e dominancia sorrend.

Féfikötelesség
Ha az egyik nőstény ivarzik, és készen áll a párzásra, az ezüsthátú párzásra készül. Mély, morgó hangot ad ki, és egész testében remeg, rázkódik. Ezzel adja a nőstény tudtára: “Én készen állok”. De úgy tűnik, hogy ha csak egy nőstény ivarzik, akkor is más nőstények igényt tartanak a hímre. Miért? Talán így versengnek egymással. Vagy így erősítik meg kapcsolatukat. Vagy csak, mert jól esik nekik.

Összefoglalva, eddig is forradalmi eredményeket köszönhetünk ezeknek a gorilláknak. Összetett társadalmuk van, ahol a nőstények a maguk visszafogott hatalmával egyensúlyozzák az ezüsthátú uralmát, és az ember, illetve más emberszabásúak mellett, helyet követelnek maguknak az eszközhasználó emlősök között. Elszigeteltségükben rejlik az életben maradásuk, melynek feltétele most, és mindig is az erdő volt.