Hová tűntek a cetcápák a Mexikói öbölből?

Számítások szerint 4, 9 millió hordó olaj (egy hordó olaj 159 liternek felel meg) ömlött a Mississippi delta torkolatától délre eső területekre, ahol a Mexikói-öböl cetcápáinak egyharmada élt az elmúlt években.

A 14 méteresre is megnövő cetcápa életmódjáról és mindennapjairól továbbra sem állnak részletes információk a tudósok rendelkezésére, azonban ezek az óriás halak a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) szerint az igen sérülékeny, sebezhető állatok közé tartoznak.

„Az olajömlés a lehető legrosszabbkor és a legrosszabb helyen történt, már ami a cetcápákat illeti” – nyilatkozta Eric Hoffmayer biológus, aki a Mexikói-öböl kutató állomáson tanulmányozza ezeket az állatokat.

Helyszíni vizsgálatok megerősítették, hogy az állatok képtelenek voltak kikerülni a katasztrófát követően a víz felszínén lebegő olajfoltot, ahol amúgy ezek az óriási halak napi hét-nyolc órát is eltöltenek általában zsákmányszerzéssel, táplálkozással. Az olaj valószínűleg eltömítette a kopoltyúikat, fojtogathatta őket, vagy beszennyezhette az élelmüket jelentő kisebb halakat is. Mindezek ellenére egyetlen elhullott cetcápát sem találtak – furcsállta Hoffmayer.

„Láttunk képeket olyan állatokról, amelyek csak néhány mérföldre voltak a megsérült fúrófejtől, és a kiáradó sűrű olajban próbáltak meg úszni” – tette hozzá Hoffmayer. „Ha sikerült is nekik a helyváltoztatás, minden bizonnyal enni is próbáltak, de az élelemszerzésük területét is olaj borította. Éhesen mégsem maradhattak, így viszont valószínűleg jó adagot lenyeltek az olajból, ami a víz felszínén lebegett. Ez biztosan a halálukat okozta, mérgezve süllyedhettek a tenger aljára. Ebből a nézőpontból nem tudhatjuk pontosan, hány állatra volt hatással a környezeti katasztrófa, hiszen a tetemeket nem találtuk meg”.

Bár az olaj nagy része már eltűnt a Mexikói-öbölből, maga az olajfolt nem szűnt meg létezni. Tudósok és kutatók továbbra is igyekeznek felfedezni a katasztrófa vadvilágra gyakorolt, sokszor láthatatlan hatásának mértékét. Például, az olaj néhány mérgező összetevője – még a kémiai anyagok is, amelyeket a tisztítás során használtak – potenciálisan okozhat hosszú távú problémát a cetcápák és más fajok számára. Ilyen lehet a belső elválasztású mirigyek betegsége és az immunrendszer károsodása is – vélik a kutatók.

A cetcápák apró planktonokkal és halakkal táplálkoznak, táplálkozásuk során sok vizet szűrnek át a szájukban a kopoltyúik segítségével, ennek mennyisége óránként mintegy 605 ezer liter. Ezek a cápák nyitott szájjal úsznak, hogy a planktonban gazdag vizet lenyelhessék. Ez a szívó mozdulat a kopoltyúikat kifeszíti, amelynek segítségével az apró ételdarabkák azon fennakadnak. Kétségkívül ezzel a táplálkozási szokással felszívják a szennyező anyagokat, még ha csak szórt formában is. „Ez később vajon beépül a szöveteikbe és hatással lesz az egészségükre?” – teszi fel a kérdést Bob Hueter biológus, a floridai Mote Marine Laboratórium Cápakutató központjának vezetője.

Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjanak, kutatók sora keresi a policiklikus aromás szénhidrogének (PAH-ok) és más olajszennyezők jelenlétét a Mexikói-öbölbeli cetcápák vérében.

„Évekbe telhet, amíg láthatjuk, milyen jegyeket hagyott az olaj, hogyan befolyásolta az állatok egészségét és életét” – fejezte ki aggályait Hueter.

Az olaj új helyekre űzi a cápákat
Kutatók nyomkövetővel jelöltek meg néhány állatot, hogy megfigyelésükkel megérthessék, hogyan befolyásolja az olajkatasztrófa a cetcápák mindennapjait. Az már most látszik, hogy a cetcápák néhány szokásukat megváltoztatták, és más nagytestű tengeri állatfajokkal együtt kiszorította őket a területről az olaj, egyszerűen elköltöztek.

Az olajkatasztrófát követő nyári hónapokban a kutatók elkezdték rendszeresen ismételni a Mexikói-öböl keleti részéhez közel eső mélytengeri vizekben lakó cetcápákhoz hasonló nagytestű tengeri állatok partközeli megfigyelését. „Ezen a nyáron szokatlanul nagy számban érkeztek többféle fajhoz tartozó cápák a Nyugat-Floridai Zátonyhoz, köztük volt nagyszámú cetcápa is” – jelentette Hueter. Ők valószínűleg az olajfolt kikerülése miatt tartottak kelet felé.

Olajveszély
A gond csak az, hogy senki sem tudja biztosan, hogy hová tűnt a szétterjedt olaj, vagy milyen formában létezik továbbra is. Van olyan elmélet, mely szerint a tenger fenékre süllyedt és ott szóródott szét, de olyan is, amely azt véli, hogy továbbra is a víz alatt lebeg olajfelhő formájában.

A cetcápák a tenger minden szintjén – a felszíntől a mélyig – megtalálhatók, ezért pontosan nehéz meghatározni mennyire vannak kitéve az olajnak.

„Valamilyen formában 60–100 millió hordó olaj van még itt, és annyit tudunk róla csak, hogy nem a víz felszínén úszik” – fejezte ki félelmét Hoffmayer. Az olaj által a tengeri állatok számára okozott veszélyt egyelőre felbecsülni sem tudjuk. Például nem tudja senki, hogy a cápák elkerülik-e az élelemben gazdag tengerfeneket, ahová eddig a költöző állatok vissza-vissza tértek.

„Az elkövetkező években talán megfigyeléseink alapján tudunk valami biztatót mondatni, vagy azt, hogy a cetcápákat súlyosan érintette a katasztrófa, vagy azt, hogy szerencsések, voltunk és nem szalasztottunk el semmit – fejezte ki reményeit Hoffmayer.

A cápák nekiláttak a nagy költözésnek
A cetcápák életmódjának megismerése közben a tudósok rávilágítottak arra, hogy az olajkatasztrófa természetre gyakorolt hatása messzebb megy, mint ahogyan azt eleinte elképzelték és modellezték.

„Ez azért van, mert a Karib tengertől és Közép-Amerikától a Mexikói-öbölig fellelhető, látszólag különálló cetcápa populációk valójában összetartoznak” – vélekedett Rachel Graham, cápakutató.

Graham, aki 13 éve kutatja a cetcápákat, le tudott fotózni egyet Belize-ben, amely később Tampa közelében bukkant fel, Floridában. Egy másik megjelölt állatot Mexikóban azonosítottak egy mélytengeri vevőállomás segítségével a Mexikói-öböl északi részén. A Graham által műholdas helymeghatározó radarral ellátott cápák közül 16 példány szétszóródott a Mexikói öbölben és átlépte a kiömlési zónát.

„Azon aggódom, hogy a Mexikói-öböl északi partján, az olajfolt megjelenésekor, az ott élő állatokra való hatás kiterjed a nagyobb populációkra is” – mondta el a szakember.

„Ez egy viszonylag nagyobb populáció. És éppen azért kockázatos, mert száz, vagy maximum néhány ezer állatról beszélünk, amelyek a területen élnek – nem pedig százezrekről. Méretük miatt a cetcápáknak óriási mennyiségű élelemre van szükségük naponta, és különösen kedvelik a tenger gyümölcsei közül az ikrát, ami kis területen, szezonálisan érhető el. A tenger nem bír milliónyi ilyen óriás állatot etetni.”

Mégis felcsillant egy halvány reménysugár: több megfigyelés is arra enged következtetni, hogy a cetcápák populációja a Mexikói-öböl északi részén több egyedből áll, mint ahogyan azt gondolták – derül ki Hoffmayer jelentéséből. „Jelen esetben ez igazi sikert jelent, mondta, de hogy ez hogyan befolyásolja az olajfolt hatását, még nem tudni” – egészítette ki az adatokat Hoffmayer.

Szöveg: Brian Handwerk/National Geographic
Fotók: National Geographic