Meglepetések a tízéves tengerkutatás eredményei között
A múlt hétfőn befejeződött Tengeri Élet Népszámlálása (Census of Marine Life) elnevezésű tízéves megaprojekt, amelynek során ezerszámra hozták felszínre a potenciálisan új fajokat.
Tíz éven keresztül ezerszámra küldték a kutatókat a két pólus közötti több száz expedícióra, amely úgy tűnik, a teljes világóceánt lefedte. Ha azonban csak egy pillantást vetünk a tízéves projekt öt nagy felfedezésére, két ellentétes érzés kerít bennünket a hatalmába: mennyi mindent adott nekünk a tízéves számbavétel, és mennyi minden maradhatott még ismeretlen.
1. 600 esztendős csőféreg
A mélytengerek örök sötétségének lakójáról, a projekt során megtalált, méternyi hosszú, Escarpia laminata nevű csőféregről kiderült, hogy mintegy hatszáz éves – ezzel egyike a Föld eddig ismert legöregebb élő állatainak. A mélység egy másik túlkoros bennszülött lakója a tudomány számára új fajnak bizonyuló Neopycnodonte zibrowii elnevezésű óriási osztriga, amelyet a felmérés során fedeztek fel. Ezekről az osztrigákról – amelyek kagylói zátonyokat alkotnak a mélytengeri sziklákon – radiokarbon módszerrel kimutatták, hogy elérhetik a 100-500 éves kort is.
2. A rovarok szabályozzák a hullámokat
Az óceánok élő biomasszájának kilencven százalékát a nehezen látható mikroszkopikus szervezetek teszik ki, amelyek össztömegét úgy érzékeltethetjük, hogy pl. minden egyes élő emberre számolunk 35 elefántot – ez egy másik tény, amit a Tengeri Népszámlálás feltárt.
„A mikrobák óriási szerepet játszanak az ökoszisztémák működésében” – jegyezte meg az Egyesült Királyságbeli Sheffield Egyetem ökológusa, Tom Webb, aki maga nem vett részt a projektben. „A felmérésből arra következtethetünk, hogy az óceánokban milliószámra élhetnek a mikroba fajok, és mi egyikükről sem tudunk semmit.” – fogalmazott.
És ez a föld teljes egészére kiterjesztett azon erőfeszítés dacára is így van, melynek célja volt az óceánok valamennyi fajának – még a legapróbbaknak is – az összeírása, rendszerezése. Amint az Nancy Knowlton tengerbiológus mondta: „Egyáltalán, ez volt az első ilyen jellegű próbálkozás”.
3. Nagy kékségek, nagy ismeretlenségek
Még a Census of Marine Life programnak az óceánok ismeretlen zugaiba irányított 540. expedíciója után is a világtengereknek csaknem 20 százaléka teljes mértékben feltáratlan maradt – mondották a projekt szervezői. És noha a projekt 230.000–250.000 fellistázott új tengeri faj számbavételét eredményezte, a benne résztvevő kutatók – ahogyan a sajtóban megjelent „még mindig nem tudják az óceánban élő fajok teljes számát, az ismert és ismeretlen életformákat reálisan megbecsülni.” Ők mindenesetre azt mondják, hogy az egymilliós fajszám egy jó becslés.
Knowlton, a népszámlálási program egyik szabadföldi, a Korallszirtek Felmérése elnevezésű projektjének az igazgatója mondotta: „amint valamennyit lefaragunk az ismeretlenből, és válik valami ismertté, a projekt is úgy hozza nekünk az ismeretlenség érzésének az új skáláját. Webb a Sheffieldi Egyetemről: “a Census of Marine Life egyik legnagyobb eredménye az, hogy egy kulcsot számunkra ahhoz, amit nem tudunk“.A maga óriási távolságaival a Föld legnagyobb kiterjedésű élőhelye a nyílt óceán, és ez az egyik oka annak, hogy felmérésünk során miért fordítottunk rá erőfeszítést” – fogalmazott a tudós. „Ezek azok a területek, amelyeknek nincs igazi határuk, és olyan az élőviláguk, amelyeknek tagjai soha nem találkoztak szilárd felszínnel.”
4. Manhattan méretű halnevelde
A Census of Marine Life alatt a Maine-öbölben az atlanti heringek tízmillióit követték, amelyek Manhattan méretű haliskolát alkottak. Az iskolában 0, 8 négyzetméteren belül esetenként nyolcnál is több, 30cm hosszúságú hal volt megtalálható.
A felfedezést részben egy, a projekt által készített akusztikus rendszer segítségével tették, amely lehetővé tette, hogy a kutatók ezer négyzetmérföldeken át kövessék a halakat – ez volt az egyike azoknak a standfardizált eszközöknek, amelyeket a felmérés során dolgoztak ki és készítettek el. „Ezek az eszközök a későbbiek során javíthatják az óceánkutatás módszereit” – jelentette ki Knowlton tengerbiológus, az USA Nemzeti Történeti Múzeumának munkatársa. „Ha a Felmérés II-re gondolunk” – mondotta – „pontosan tudjuk, mit kell majd tennünk a jövőben. Ha egy második felmérésre is lesz kilátás, már tudni fogjuk, hogyan üssük le a labdát.”
Október 4 és 7 között több, mit 300 projektrésztvevőt hívtak össze Londonba, hogy bemutassák eredményeiket, megvitassák, mi lesz a jövőben, és learassák munkájuk néhány gyümölcsét, beleértve a National Geographic Society Citizens of the Sea: Wondrous Creatures From the Census of Marine Life (A tengerek polgárai: a tengeri élet felmérése során előkerült hihetetlen lények) c. könyvet, egy új National Geographic térképet a tengerekélővilágáról és egy szabad online hozzáférést, amely bárki számára lehetővé teszi, hogy kikeresse, mely fajok élnek az óceánokban.
5. A „babaházak” felfedik a korallok diverzitását
A Census of Marine Life számára kifejlesztett automata zátony monitoring berendezések (Automated Reef Monitoring Structures (ARMS), amelyek úgy néznek ki, mint az üres babaházak, lehetővé teszik, hogy ezen első alkalommal a kutatók pontosan összehasonlítsák a különböző régiókban lévő zátonyok diverzitását
„Utánozva a zátonyok természetes beszögelléseit és hasadékait mintegy hatszáz akril típusú műanyagból rétegzett szerkezetet alakítottunk ki szerte a világon, amelyekbe a fajok betelepülhetnek és a kutatók kényelmesen megfigyelhetik őket. Az ARMS-ek segítenek felfedni, hogy a korall szirtek mennyire különbözőek, és hogy a fajok sokszínűsége következtében nem lehet őket egy kalap alá venni” – nyilatkozta Knowlton.
A Tengeri Élet Népszámlálása vajon több mint szimpla akadémikus kutatás?
Hasonlóan a humán népszámláláshoz, a a tengeri élet felmérését, népszámlálásának eredményeit is számos esetben hasznosítani lehet a mindennapi életben. Az Egyesült Államok 650 millió dollárnyi beruházást hajtott végre annak tisztázására, hogy melyek a leginkább védelemre szoruló óceáni régiók és meghatározta azokat az alapállapotokat, amelyekhez a jövőbeni változtatásokat hasonlítani lehet majd – ideértve a klímaváltozás következményeit, a túlhalászás, az olajszennyezés és más szennyezések hatásait.
„Fokozatosan ismerjük meg azt, hogy milyenek azok a tengerek, amelyeket még nem terhelt túl bármiféle emberi tevékenység” – mondta a Webb. „Remélem, ” – tette hozzá – „hogy a Census of Marine Life program mintegy harsona szólal majd meg az óceánok biodiverzitása valamint annak érdekében, hogy milyen nagymértékben függ tőle a mi jólétünk”.