Szerenáddal hódítanak a hím egerek

Amerikai tudósok fölvették a hím egerek ultrahangos sipításait, amikor megérezték egy nőstény szagát. A hangok egyáltalán nem tűntek véletlenszerűnek, inkább egyfajta énekhez hasonlítottak.

Míg az éneklés fontos szerepet játszik az állatvilág rengeteg tagjánál, különösen a madarak, rovarok és a kétéltűek (például békák) között, az emlősök körében kevéssé elterjedt. Az embereket nem számítva, az éneklés elsősorban a denevérek és a cetfélék – bálnák és delfinek – között volt ismert.

A Missouri állambeli St. Louis-i Washington Egyetem kutatócsoportjának fölfedezése szerint az egerek szintén a sanzonénekesek közé tartoznak, bár dalaikat olyan hangmagasságban adják elő, amelyet az emberi fül már nem képes érzékelni. A kutatók – lelassítva – úgy módosították az egérének felvételét, hogy hallhatóvá vált az ember számára is: a madarak énekére figyelemreméltóan hasonlító cirpelő hangmintázatot kaptak.

A kutatást vezető Timothy Holy szerint az egerek előadása egyáltalán nem véletlenszerű hangicsálás, hanem szabályos dalmintázatoknak felel meg. „Az egérének gazdagsága és változatossága megközelíti sok madárénekét” – mondja. „De nem világos még, hogy az éneklés valóban előnnyel jár-e az udvarlás folyamán, mint ahogy a madarak esetében.”

Ennek ellenére a Public Library of Science Biology folyóiratban közzétett kutatási eredmények azt sugallják, hogy az éneklés részét képezi az egér párválasztási viselkedésének, mivel a hím egerek egyértelműen a nőstény megjelenésére válaszul énekelnek.

Dr. Holy abban is reménykedik, hogy az egerek fölhasználásával tanulmányozhatja a dal genetikáját, mivel az emberen kívül az egerek az egyetlen olyan éneklő élőlények, amelyeknek rendelkezésre áll a géntérképük.