Szerenáddal hódítanak a hím egerek
A hím egerek „egérszerenádot” tartva udvarolnak jövendőbeli párjuknak, ezzel csatlakoztak azon kevés emlőshöz, amelyek az éneklést használják a hódításhoz.
Amerikai tudósok fölvették a hím egerek ultrahangos sipításait, amikor megérezték egy nőstény szagát. A hangok egyáltalán nem tűntek véletlenszerűnek, inkább egyfajta énekhez hasonlítottak.
Míg az éneklés fontos szerepet játszik az állatvilág rengeteg tagjánál, különösen a madarak, rovarok és a kétéltűek (például békák) között, az emlősök körében kevéssé elterjedt. Az embereket nem számítva, az éneklés elsősorban a denevérek és a cetfélék – bálnák és delfinek – között volt ismert.
A Missouri állambeli St. Louis-i Washington Egyetem kutatócsoportjának fölfedezése szerint az egerek szintén a sanzonénekesek közé tartoznak, bár dalaikat olyan hangmagasságban adják elő, amelyet az emberi fül már nem képes érzékelni. A kutatók – lelassítva – úgy módosították az egérének felvételét, hogy hallhatóvá vált az ember számára is: a madarak énekére figyelemreméltóan hasonlító cirpelő hangmintázatot kaptak.
A kutatást vezető Timothy Holy szerint az egerek előadása egyáltalán nem véletlenszerű hangicsálás, hanem szabályos dalmintázatoknak felel meg. „Az egérének gazdagsága és változatossága megközelíti sok madárénekét” – mondja. „De nem világos még, hogy az éneklés valóban előnnyel jár-e az udvarlás folyamán, mint ahogy a madarak esetében.”
Ennek ellenére a Public Library of Science Biology folyóiratban közzétett kutatási eredmények azt sugallják, hogy az éneklés részét képezi az egér párválasztási viselkedésének, mivel a hím egerek egyértelműen a nőstény megjelenésére válaszul énekelnek.
Dr. Holy abban is reménykedik, hogy az egerek fölhasználásával tanulmányozhatja a dal genetikáját, mivel az emberen kívül az egerek az egyetlen olyan éneklő élőlények, amelyeknek rendelkezésre áll a géntérképük.
Amerikai eredetűek lehetnek a nappali lepkék
Egy új kutatásban a nappali lepkék földrajzi eredetét, elterjedésüket és tápnövényeiket vizsgálták.
Különös növényi képességek
Egy új kutatás szerint a növények még idegrendszer nélkül is meg tudják különböztetni azt, amikor megfogjuk, s amikor elengedjük őket.
Az aranyló folyó nyomában
A 2022-es aszály után meglepett minket a természet, és úgy néz ki, mintha be akarná pótolni az előző évi csapadék elmaradását. Ősszel és télen is bővebben hullott az égi áldás, májusban pedig rárakott még egy lapáttal. A bőséges csapadék hatására beindult a növényvilág, és szinte bármerre megyünk, fantasztikus színes réteket találunk. Szerencsésen feltöltődött a 2022-ben teljesen kiszáradt lakiteleki Dög-Tisza is. A víz felszínét dús növényzet lepte el és május közepére egy csapásra aranyló folyóvá változott.
Tűlevelű erdők madara
Pár évvel ezelőtt sokat kirándultunk a Bükkben, ott is a magasabb régiókban. Mesés májusi hajnalokon vagy szeptemberi reggeleken Bánkútról ereszkedtünk le a Nagy-mezőre. Itt fent, a nagy lucfenyős erdőben mindig megütötte fülünket a kormosfejű cinege (Parus montanus) „zsé-zsé-zsé-zsé” hívogatója.
Különös különbségeket eredményez a dingókerítés
Ausztrália híres dingókerítésének két oldalán élő kenguruk közt különös különbségeket tárt fel egy új kutatás.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
