A csimpánzok „beszélgetnek” ebéd közben?

A skóciai Edinburgh állatkertjében tartott csimpánzok morgásokból álló kezdetleges nyelvet használnak, hogy beszélgessenek egymással az élelemről – állítják a skóciai St. Andrews Egyetem főemlőskutatói. A csimpánzok magas visongásokkal vagy mély morranásokkal társalognak egymással a ketrecükben talált ennivalóról, mondják a szakértők.

A tudósok szerint a fölfedezés az emberi beszéd kialakulásának jobb megértéséhez vezethet. Az ember legközelebbi genetikai rokonai ugyanis a nagy emberszabású majmok: a gorillák, a csimpánzok és az orangutánok.

Korábbi tanulmányok szerint az egyéb majmok – az emberszabású majmokkal ellentétben – hangokkal kommunikálnak a környezetük eseményeiről, a nagy emberszabású majmok viszont inkább kézjeleket használnak. Az új csimpánztanulmány azonban az első bizonyítéka lehet annak, hogy a nagy emberszabásúak hanggal kommunikálnak.

A kenyér finom, de az alma pocsék
Az edinburgh-i állatkert csimpánzai magas, mormogó hangokat adnak ki, amikor kenyeret találnak – úgy tűnik, ez az egyik kedvenc táplálékuk –, de mély dörmögésekkel reagálnak, amikor almára bukkannak, amelyet nem szeretnek túlzottan – írják a Current Biology folyóiratban megjelent tanulmány szerzői.

Miután megfigyelték a különféle típusú morgásokat, a kutatók nekiláttak, hogy kiderítsék, vajon a morgásokat halló többi csimpánz is ugyanúgy értelmezi-e azokat, ahogy a tudósok („kenyér” és „alma”). A kutatók azt tapasztalták, hogy a hallgatózó csimpánzok minden jel szerint megértik a dörmögések jelentését.

A tudósok fölvették a csimpánzhangokat, és visszajátszották egy ketrecben lévő csimpánznak. Amikor a csimpánz a „kenyér” morgást hallotta, az állat arra a helyre nézett a ketrecben, ahol általában a kenyér szokott lenni. Amikor az „alma” hangot játszották le, a csimpánz célirányosan almát keresett.

„Ez azt mutatja, hogy egyszerűen egymás hangját hallgatva, a csimpánzok képesek kikövetkeztetni, milyen táplálékot talált a hangot kiadó állat” – mondta Katie Slocombe kutató, aki kollégájával, Klaus Zuberbuhlerrel dolgozott a kutatási terven.

További kísérleteket terveznek
„Még nem tudjuk, mennyire specifikusak ezek a hangok, azaz vajon konkrétan a kenyérre és az almára vonatkoznak-e, vagy csupán a nagyon kedvelt táplálékot (amilyen a kenyér), illetve a kevéssé kedvelt élelmet (amilyen az alma) jelölik” – fejtette ki Slocombe.

Debby Cox, a Jane Goodall Intézet ugandai részlegének igazgatója szerint „ha bizonyos kiáltás valóban adott táplálékot jelöl, akkor ez olyasvalami, amit még sosem vettünk észre korábban”.

A tanulmány társzerzője, Zuberbuhler úgy véli, hogy a morgásoknak társas funkciójuk van, mivel a csimpánzok szinte sosem adnak ki hangokat, amikor egyedül esznek. A szakember szerint adörmögések étkezéshez hívások lehetnek. „A csimpánzok tényleg kellemetlennek érezhetik, ha a többiek nélkül esznek.”

Coxnak azonban más a tapasztalata. „Nem igazán értek egyet azzal, hogy a csimpánzok nem morognak, amikor egyedül vannak. Kölyökkorukban lelkesen visonganak, ha ennivalót kínálunk nekik, de lehet, hogy csak azért, mert a szüleiknek tartanak bennünket.”

Mindenesetre a kutatókra még sok tisztázni való vár a csimpánzok „beszédével” kapcsolatban.

Kapcsolódó cikk:
Megérthetjük az állatok nyelvét?