50 éve a csimpánzok között

2010.11.03.Peter Bertus-Barcza

National Geographic Magyarország

Ifjú és lelkes állatbarát vert tábort 1960-ban a tanganyikai Gombe-patak Vadrezervátumban. Jött, hogy végre ne csak állatkertben, hanem az ősvadonban figyelhesse az emberszabású majmokat. Jane Goodall azóta is a csimpánzok kutatásának és védelmének él.

Írta: David Quammen

Kevesen tudnánk megmondani, melyik a döntő pillanat, amikor elindulunk a sors által kijelölt úton. Jane Goodall pontosan emlékszik élete döntő perceire. A dátum: 1960. június 14. Aznap reggel lépett Jane először a Tanganyika-tó keleti peremét szegélyező kavics födte partra, az akkoriban még Gombe-patak Vadrezervátumnak nevezett kicsiny területre, amelyet 1943-ban helyezett védelem alá a brit gyarmati kormány. Sátor, néhány bádogtányér, egy fületlen bögre meg egy ütött-kopott látcső – ez volt Jane minden cókmókja. Kétfős csapattal vágott neki az útnak: Dominic, a fekete szakács mellett vele volt édesanyja is. Barátai vették rá a mamát, hogy menjen el Jane-nel, mert nagyon féltették a lányt Tanganyika vadonától.

Jane Goodall azért érkezett, hogy megfigyelje a vadon élő csimpánzok életét – vagy legalábbis kísérletet tegyen rá. Aki csak felületesen ismerte, arra számított, hogy a lány gyorsan kudarcot vall. Louis Leakey őslénykutató azonban, aki Nairobiban megbízta a feladattal, úgy érezte, Jane-nek sikerülhet a lehetetlen.

A környéken halászó helyiek szárazra segítettek a csónakkal érkező társaság holmiját. Jane és édesanyja a tábor rendezésével töltötte a délutánt. Azután öt óra tájban valaki jelentette, hogy csimpánzt látott. „Hamarosan meg is találtuk” – írta este Jane a naplójába. Ám a csimpánz csak messziről vetett rájuk egy szórakozott pillantást. „Ahogy meglátott bennünket, rögtön eltűnt szem elől. Hiába kaptattunk föl a szomszédos dombra, többé nem láttuk.” Jane ugyanakkor egy közeli fán néhány meghajlott, összesimuló ágra lett figyelmes. Ott és akkor vetette papírra a csimpánzok fészkéről szóló első megfigyeléseket. Ezekből a feljegyzésekből bontakozott ki a modern terepbiológia egyik legnagyobb jelentőségű, máig gazdagodó története: a gombei csimpánzok kutatása.

Olyanok voltak azok a régi idők, mint valami tudományos tündérmese. Amikor belevágott a csimpánzok vizsgálatába, Jane-nek nemhogy szakmai múltja, de még egyetemi végzettsége sem volt. Az apa nélkül, szerény anyagi körülmények között felnőtt, titkárnőképzőt végzett angol leányzó azonban éles eszű volt és eltökélt, s ami ugyanilyen lényeges: imádta az állatokat.

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2010. novemberi lapszámában.