A vulkánsziget polipjai

A Föld legaktívabb vulkánjainak egyike kétezer éve köpködi tüzét és folyékony láváját a tengerbe. E speciális környezet egyedülálló fajnak ad otthont: a közönséges polipnak.
Pokoli környezet
Északi szélesség 38, 8º; keleti hosszúság 15, 2º, tengerszint feletti magasság: 924 méter – a Sztromboli szigetvulkánt az ókori görögök a Földközi-tenger világítótornyának nevezték. A Nápolytól délre, Szicília északi partjai mellett emelkedő vulkán talapzata több mint egy kilométer mélyen nyúlik a tengerbe. A polipok kitűnően érzik magukat ebben a környezetben. Előre megérzik a vulkánkitöréseket és elkerülik a becsapódásokat. De mily módon képes fennmaradni ott, ahonnan oly sok más állat és növény kipusztult? Mi a titka annak, hogy nyolc karja nem szűnik meg mozogni?
A polipok jóval a kitörés előtt elhagyják a veszélyes zónát. Hosszú távon alig mozognak gyorsabban, mint egy gyalogos, ezért ellentétben a köveket és törmeléket ugyancsak elkerülő halakkal, a hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy biztonságos helyre meneküljön.
A kitörés után megélénkül az élet a Sztromboli víz alatti lejtőin. A tengeri falatok tálcán érkeznek: különféle rákok, tarisznyarákok és homárok esnek áldozatul a veszélyzónában. A terített asztalhoz elsőként halak érkeznek, és a polipok. Nem tudni, hányan élnek a Sztromboli víz alatti lejtőin, de a populáció láthatóan egészséges méretű.
Húsz méterrel a perem alatt egy sötét, elzárt barlang rejtőzik a mélyen lenyúló meredek sziklafalon. A Földközi-tenger élővilágának valóságos menedékhelye ez. A polipokon kívül remeterákok és murénák is rejtőznek itt. Úgy tűnik, hogy a Sztromboli élőlényeinek többsége ezekben a mély hasadékokban él.
Örök ellenségek
A Sztromboli a polipok ellenségének, a murénának is otthont ad. Ez a faj kimondottan a lábasfejűekre specializálódott. Bár látása nagyon gyenge, kitűnő szaglásával többszörösen kompenzálja magát. Szó szerint többszörösen, mert négy orrnyílással rendelkezik: kettő elöl, további kettő hátrébb helyezkedik el. A víz a szagérzékelő szerveket érintve áthalad az első kettőn , majd a második kettőn távozik. Gyorsabban úszik, mint egy polip, amely viszont igen hatásos védőeszközzel rendelkezik: szifonjából festéksugarat lövell ki. A tinta füstfelhőként takarja el. A polip tintája olyan vegyi anyagokat is tartalmaz, amelyek megbénítják a muréna szaglását.
Vajon mi teszi lehetővé a polip számára, hogy a katasztrófát előre jelezze? Sikeres túlélésükre az egyik lehetséges magyarázat, hogy érzékelik a szeizmikus mozgások korai jeleit. De milyen jeleket küld a Sztromboli, és a polip mely szerve az, amely elég kifinomult ahhoz, hogy azokat érzékelje.
Különleges érzékek
Natali Tesche-Ricciardi, zoológus szakújságíró, a világ egyik első oceanográfiai intézete, a nápolyi Stazione Zoologica tengerbiológusaival érkezett a területre. Natali speciális hangérzékelő rendszert szerelt fel a vulkánra. Az elképzelésük az volt, hogy a Sztromboli infrahangokat bocsát ki, vagyis 16 Herz alatti hangokat, amelyeket az ember már nem képes érzékelni. Egyes állatokról, például az elefántokról és a cetekről tudjuk, hogy infrahangokkal kommunikálnak fajtársaikkal.
![]() |
| ![]() |
A kísérlet eredménye egyértelmű. Ahogy számítottak rá, fogni lehet a Sztromboli által küldött üzenetet, egy újabb kitörés előjelét. Natali és csapata számára a következő lépés az volt, hogy rájöjjenek, mi az, amit a polip érzékel, és azt hogyan teszi. Az egyik lehetőség, hogy érzékeli a földalatti rezgéseket és morajlásokat. Ez inkább azt jelenti, hogy tapintják, és nem hallják a korai jelzéseket.
Laboratóriumi kísérletben a polip sötétben tartózkodott, és ugyanolyan hangokat játszottak le neki, mint amilyeneket a kitörések előtt észleltek. A tartályt letakarták, és infravörös kamerával figyelték, ügyelve arra, hogy az állat kívülről semmiféle mozgást ne érzékeljen. A polip reagált a hangokra. Ugyanarra a frekvenciára mozdult meg, mint amelyet a Sztromboli lábánál a víz alatt is mértek.
A polip idegrendszerének csak egy része található meg az agyban. Idegsejtjeinek kétharmada a karjaiban helyezkedik el, és ki tudja, ezek önmagukban is mire nem képesek.
Szaporodás
A hímek keményen harcolnak a legjobb helyekért. Olyan üregekért, melyek a már megtelepedett nőstények közelében találhatók. A territoriális küzdelmek igen hevesek, olykor halálos kimenetelűek.
A győztes hím karját átfúrja a nőstény köpenyén, és egy különleges zsebből hímivarsejteket juttat testébe. Meglepően nyugodt az aktus. Semmi hadonászás, karlóbálás, csak gyengéd ölelés. Miután a párosodásnak vége, a nőstény útjára engedi a hímet, és előkészíti otthonát az elkövetkezendő négy hétre:üregének bejáratát kövekkel barikádozza el.
Négy hét telik el a kis polipok kikeléséig, addig a tojások füzérekben tapadnak a nőstényhez. Mint minden szülészetet, felügyelője ezt is folyamatosan tisztán tartja. A tojásokat a szifonján keresztül kilövellt vízsugárral öblíti le. Így tartja távol a különféle penészgombákat. Időnként a kopoltyúi közé is beszippantja a tojásokat, ahol finoman ledörzsöli róluk a szennyeződéseket. Az embriókkal való törődést sohasem hagyja abba, és éberen őrködik nehogy egy tojástolvaj megpróbálja ellopni utódait.
Amikor a kicsik kikelnek, anyjuk egy erős vízsugárral kilöki őket az üregből. A kicsik nem nagyobbak egy rizsszemnél, de kint már magukról kell gondoskodniuk. Az újszülött polipok szó szerint a mélyvízben kezdik életüket. Többségük nem jut túl az első métereken, de elegendően maradnak életben ahhoz, hogy egy egészséges populációt fenntartsanak.