Az agresszív párzás kipusztíthatja a nőstény gyíkokat
A hímek nagy száma nem szerencsés a gyíkok esetében. A nőstényeket több agresszió éri párzási próbálkozásaik során, s ez csökkenti életben maradási esélyüket és termékenységüket.
Régóta ismert, hogy a párzás során sok faj hímje agresszívan viselkedik. A vörös szalagos kígyó (Thamnophis sirtalis parietalis) például néha megfojtja párját a kopuláció közben. Egy tanulmány azonban arról tanúskodik, hogy ez a viselkedés befolyásolhatja az állományméretet is.
A kutatók az elevenszülő gyík (Lacerta vivipara) két csoportjának szaporodását és túlélését követték nyomon. A gyíkokat körülzárt területeken tartották egy mezőn. Élőhelyüket hálókkal fedték le, hogy a madarak ne lakomázhassanak a hüllőkből.
Az egyik csoport 78 százalékát kifejlett nőstények, a másik csoportot pedig ugyanilyen arányban hímek alkották. Egy év elteltével annak a populációnak az egyedszáma, ahol a nőstények voltak többségben, 73-ról 118-ra emelkedett. Ezzel szemben a hím többségű populáció alig 35 egyedre csökkent, és a korábbinál nagyobb volt benne a hímek aránya. A hímek uralta csoportban négyszer több nőstény pusztult el, és a szokásos évi öt utód helyett gyakrabban fialtak hármat vagy négyet.
A kutatók úgy vélik, hogy a hímek szüntelen párzási próbálkozásai okozta stressz miatt pusztultak el a nőstények.
Vágytól űzve
A hímek normális esetben is harapdálják a nőstényeket, mondja a kutatás vezetője, Jean-François Le Galliard, így bőrhiányos folt marad a nőstények hátán. A hím többségű csoportban életben maradt nőstények hátáról háromszor annyi bőr hiányzott, mint a másik csoport nőstényeiéről. A kutatók eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóiratban tették közzé.
Mivel a hímtúltengés a nőstények nagyobb arányú halálozáshoz vezetett, a kutatók úgy számolnak, hogy ez végül a populáció kihalását jelenti. Előfordulhat tehát néhány ritka faj, ahol már eltolódott az ivararány, nehezebben regenerálódik a populáció, ha a hímek agresszív viselkedést mutatnak a nőstényekkel szemben.
Le Galliard azt mondja, hogy a természetvédők már eltávolítanak hímeket egyes állományok megmentése érdekében. Így például a veszélyeztetett hawaii barátfóka (Monachus schauinslandi) esetében, ahol a hímekben oly erős a nemi vágy, hogy hajlamosak verekedni a nőstényekkel, sőt, meg is ölhetik őket, ezzel csökkentve saját fajuk életben maradási esélyét.