Küzdelmes pingvinsors

Kemény az élete az egyetlen afrikai pingvinfaj egyedeinek. Tojásaikat és fiókáikat állandóan őrizniük kell, meg kell küzdeniük a hőséggel, s még a tengerben sincsenek biztonságban.
Az Afrika nyugati délnyugati szélén, Namíbiától dél felé egészen a dühöngő Vihar-fokig húzódó sivár partvidéket perzselő hőség égeti. A szomjazó tájat nyári szelek szárítják, közben pedig hideg tengeráramlás csapódik a csipkézett parthoz. Ez a terület az ember minden hódítási kísérletének ellenállt. A tomboló tenger azonban igen gazdag éléskamra is egyben. A tápanyagokban dús áramlásoknak köszönhetően ez Földünk egyik leggazdagabb halászterülete.
Ezek a táplálékban rendkívül gazdag hideg vizek igen változatos élővilágot tartanak el. Itt él Afrika egyetlen őshonos pingvinfaja, a bátor pápaszemes pingvin is. A pingvinek nyaranta a Dél-Afrika nyugati partjaitól alig néhány kilométerre húzódó, széljárta szigeteken tanyáznak. Régebben emberek fürdőztek itt. Amikor azonban 1985-ben a partsávot pingvinek kezdték benépesíteni, az embereknek menniük kellett, hogy helyet adjanak az egyre növekvő kolóniának.
A nyílt vízen, egymástól külön töltött napok után a világítótoronynál élő párok a Dassen-szigeten találnak ismét egymásra. A tojó és a hím rituális üdvözléssel erősítik meg monogám kapcsolatukat. Hamarosan újból felveszik régi családi szokásaikat, és a hím elfoglalja helyét a fészekben.
A fészek őrzése többet jelent a két értékes tojás melegen tartásánál. A pingvinnek a betolakodókat is távol kell tartania. Az éhes sirályok és szulák szakadatlanul portyáznak a szomszédságban, állandó éberségre kényszerítve a pingvinszülőket. A védtelen kölykök csaknem egyharmada a következő évben biztosan elpusztul. A barátságtalan tengerparti bölcsődében az új kölyökre kísérteties jövő vár. A ragadozók bármikor felfalhatják, vagy nemtörődöm hímek agyonnyomhatják őket. Bár az is lehet, hogy az elemek puszta ereje okozza pusztulásukat.
Az anya, miután mindent rendben talált, elégedetten csatlakozik a tömeghez. A rá váró munka nem ismeretlen számára, mégis nagy az esélye annak, hogy nem tér haza élve. A halak megszerzéséhez a pingvineknek túl kell járniuk az öbölben várakozó fókák eszén. A medvefókák leginkább halra vadásznak. Néhányuk azonban a tengeri madarak kínálta alternatív táplálékforrást is kiaknázza. A szárazföldön lévő fókakolóniában négyszázezer példány él. Az idősebb, 360 kilogramm körüli, nehézsúlyú bikák nem vetik meg az erőszakot. A párzási időszak nagy részét a pozícióért, a territóriumért és a hatalomért folytatott harccal töltik. A könnyűsúlyú hímek tízéves koruk előtt nemigen vehetik fel velük a versenyt. A zaklatás elkerülése érdekében a fiatal csapatok inkább a vízbe húzódnak játszani. A játék időnként túlzott méreteket ölt, és ilyenkor a vidám pingvinüldözés jóval véresebb tevékenységgé válik. Míg egyes fókák a halfogásukért veszik célba a pingvineket, másoknak kifejezetten a madarak húsára fáj a foguk. Ezek a profi vadászok naponta akár öt példányt is elkapnak.
A friss hallal hazatérő szülőnek a feladata etetni a fiókákat. Ha nem jut át biztonságban a rájuk leső fókák során, kicsinyei éhen pusztulnak. A hazatérő vándoroknak egyetlen esélyük van. Alakzatba rendeződnek, és nyílsebesen átvágnak a halálzónán. Aki kilép a sorból, az életével fizet. A fóka alulról támad a pingvinre. A mellkasánál ragadja meg, és a levegőben dobálva gyakorlatilag megnyúzza áldozatát. A lenyúzott bőr alól előbukkanó gyomor pedig tele van friss hallal. Ez a fóka igazi jutalma. Alkonyatra a legtöbb pingvincsalád biztonságosan összebújik éjszakára. Amint a sötétség óvó takarót von a világítótorony családjának szigete fölé, a ragadozók is felhagynak a vadászattal.
![]() |
| ![]() |
Nyár közepén a szél Dél-Afrika perzselően forró belseje felől fúj, és közben egyre erősebbé és forróbbá válik. A nyugati partvidékhez érve a tomboló szél hőmérséklete már 50 Celsius fok körül jár. Az állatok mintha egy kemencében élnének. Az őrjítő hőségtől megzavarodott felhevült, szomjas és legyengült fókakölykök némelyike a perzselő dűnékre téved, ahol nem vár más rájuk, csak a tüzes halál. A forró homok égeti a kölyök érzékeny úszóit. Az évszak végéig fókakölykök ezrei esnek majd a perzselő hőség áldozatául.
A szigeten a pingvinek – egy természetes úszómedencének köszönhetően – legalább egy kicsit el tudnak menekülni a hőség elől. A védett öböl sekély medencébe – egy fényűző, hideg fürdőbe kanyarodik. Míg néhányan a sekély vízben hűsölnek, addig mások inkább a szárazföldön maradnak, és csőrükkel tátogva próbálják meg hűteni magukat. A szomszédban lakó fiatal szülők dacolnak a hűs fürdő csábításával, hiszen tudják: őrizetlenül hagyott fészkükre azonnal lecsapnának ellenségeik. Vajon meddig tartanak ki? Az odaadó szülők inkább gyötrődve elviselik a hőséget, hogy árnyékot biztosítsanak szenvedő fiókáik számára.
A nyár vége felé a hőmérséklet végre elviselhető szintre süllyed. A szigetre reggelente vastag ködtakaró borul. A hirtelen felbukkanó, vakító ködfelhők már sok tengerészt csaltak tőrbe.
Kapcsolódó cikk:
Eltűnőfélben Afrika pingvinjei